Ahol a férj nem becsüli az asszonyt, ott a férj a hibás, ahol az asszony nem becsüli a férjet, ott is a férj a hibás.
Nem illik szeretni azt, akit szégyellenénk házastársul kívánni.
A házasság gondjai olyan súlyosak, hogy csak ketten tudják elviselni – sokszor pedig csak hárman.
Ha az emberek csak okos házasságot kötnének, micsoda fennakadás állna be a népesség szaporodásában!
A házasság aranylánc, mikor magadra veszed; ólomlánc, amikor viseled; acéllánc, amikor el akarod szakítani.
Miért nem létezik a paradicsomban házasság? Mert a házasságban sem létezik paradicsom.
Az otthont nem lehet falak közé szorítani, nem lehet kulcsra zárni. Mert az otthon egy érzés. Egy érzés, amit nem tudsz felépíteni, berendezni, vásárolt tárgyakkal felékesíteni. Az otthon egy érzés, amit nem vehetsz, csak kaphatsz. Tőle. Vele, mellette mindenütt otthon vagy.
Lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember kell. Mindkettőnek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent! És elmondják egymásnak a dolgokat. Megosztják a lehető legkisebb gondolatukat, érzéseiket. Problémáikat is. nem várják meg, amíg az nagy lesz. Amíg rájuk zúdul, mint egy lavina. Itt születik meg a társkapcsolat. Két önálló ember sohasem lesz ebben jó, mert háborúzni fognak, harcolni, mert kell lennie köztük valakinek, aki győz! Az egyénnek meg kell halnia, hogy megszülethessen a MI!
A házasságnál nincs kockázatosabb vállalkozás. De egy boldog házasságnál sincs nagyobb boldogság.
Az emberek, azt hiszem, ott rontják el, hogy akkor házasodnak össze, amikor még tombol a szerelem közöttük, és nem értik, hogy onnan miért vezet lefelé az út. Egy kapcsolat, házasság sok munkával, belefektetett energiával jár, nem működik magától. Azt hiszem, a szenvedély, a tűz szinten tartása fontos, és az, hogy a másik irányába még évek múltán is érdeklődő maradj.
A szerelmesek egykor lángoló szerelme idővel megtisztul. A szerelem egymás tökéletes megértésévé válik. Az ész és szív évről évre haladó tisztulása: ez az igazi házasság.
Nélküled, mint az olló egy fele
– van árvább ennél?
Suta a sorsom: hogy vágjak vele?
Mit kezdenék, ha nem szeretnél?
Csak párban, mint a láb,
úgy mehetek tovább!
A második házasság: a remény diadala a tapasztalat felett.
Valami szent, nagy éjszakán
Vad nászban megfogant az élet
S azóta tart a nász örökké,
Minden kis mozgás csókba téved.
(…)
Szent kéj a csók és szent az élet,
A párzás végtelen sora
S átok a csók, átok az élet,
Ha nincs a csóknak mámora.
Ha én hűséges vagyok hozzád, az egy más természetű élet, mintha azt mondom: márpedig én az oltárnál örök hűséget fogadtam, és én ehhez tartom magam. Akkor mihez tartom magam? Nem hozzád. Nem azt mondom: olyan mélyen tartozom hozzád, hogy azért hajlandó vagyok áldozatokat vállalni, hanem tartom magam a törvényhez.
Férj és feleség úgy ragadnak össze, mint két darab papír. Ez annyit jelent, hogy elválaszthatatlanok. Ha valaki két összeragasztott papírt szét akar választani, mindkettőt el fogja tépni. Válás esetén mindketten megsérülnek, a férfi éppúgy, mint az asszony, és ha gyerekek is vannak, akkor azok a leginkább.
A két terület egymással összeköttetésben áll és feltételezik egymást. Senki sem tud igazán ragaszkodni, aki nem hagyott el valami mást, és senki sem tud valamit igazán elhagyni, ha nem szánta el magát, hogy valami máshoz fenntartás nélkül ragaszkodjék.
Nem szép dolog felbosszantani egy férfit, amikor éppen házassági ajánlatot tesz. Ilyenkor a férfit megörvendeztetik, vagy összetörik a szívét, de nem bosszantják.
A házasság olyan, mint a rántott csirke. (…) Sose tudja az ember, hogy kit választ. A püspökfalatot keresem, és a mellekasát kapom!