Minden egyes támadásnál készülj a védekezésre, és védekezés közben egyúttal támadj is! Ehhez gyorsaság és ügyesség kell. Valójában ezt a két dolgot kell mesteri szintre fejlesztened.
Akkor vagy igazi művésze a kungfunak, ha támadáskor képes vagy minden erődet az adott pillanatban egyetlen pontra összpontosítani, és védekezéskor úgy kivédeni a támadást, hogy egy szempillantás alatt az ellenfeled támadási energiáját fordítod ellene. Ehhez még a saját támadási energiádat is felhasználod, így kombinálod a védekezést és a támadást, közben meggyengítve az ellenfelet.
Az igazi kungfu harcos onnan ismerszik meg, hogy a teste és a lelke minden helyzetben nyugodt marad. A nyugodt elme több kilométerre is ellát.
A kungfu lényege, hogy a küzdelemben a szellem is aktívan részt vesz.
A UFC számomra olyan, mint egy kocsmai verekedés. Tudom, hogy ezek az emberek azzal érvelnek, hogy „mi erre hónapokig képezzük magunkat“, de miért nem csinálják azt, hogy csak megfognak egy sörösüveget, és fejen ütik a másikat? Szerintem ez lesz a következő szintje a UFC-nek. Utálom. Az a kis kobold Conor McGregor, rossz hírét kelti Írországnak. Tudom, hogy nagyon fitt, emiatt csodálom, de amúgy nem bírom elviselni.
Én profi vagyok a ketrecben éppúgy, mint a ketrecen kívül.
Szörnyű ez a hír João Carvalhóról. Az ember szíve megszakad, amikor azt látja, hogy egy fiatalember azt teszi, amit szeret, hogy azért verseng, hogy esélye legyen egy jobb életre, és aztán megfosztjuk ettől. Mi is csak olyan férfiak és nők vagyunk, akik azt tesszük, amit szeretünk, és reméljük, hogy ezzel jobb életet teremthetünk magunknak és a családunknak. Bármelyik küzdősportról legyen is szó, az abban érintettek közül senki nem szeretné, hogy ilyesmi történjen. Olyan ritkán fordul elő, hogy fel sem tudom fogni igazán. A küzdőtér mellett szurkoltam a csapattársamnak, a küzdelem ide-oda hullámzott, és egyszerűen nem értem, hogyan történhetett ez meg.
(A tragikus végkimenetelű Charlie Ward vs. João Carvalho mérkőzés után nyilatkozta)
Úgy döntöttem, fiatalon vonulok vissza. Kösz a jó sok suskát. Később még beszélünk.
(2016. április 19-én tette ki ezt a Twitter-üzenetet McGregor, amivel a frászt hozta az egész MMA-közösségre)
Nincs olyan, hogy kínai vagy japán harcművészet, mert addig, amíg nem három kezű, hat lábú emberek születnek, csak egyféleképpen lehet harcolni.
A kungfuban bölcsnek lenni nem azt jelenti, hogy még megszerzel valamit, hanem hogy képes vagy eltávolítani az álokoskodást, a díszítéseket, és egyszerű maradsz – ahogy a szobrász sem hozzáadással készíti a szobrot, hanem úgy, hogy lefaragja a fölösleget, hogy az igazság akadálytalanul feltárulhasson.
Ahhoz, hogy elérd a mozgás és az igazi áramlás egységét, át kell hidalni a mozdulatok közötti szakadékot.
Nincs kifogásom a sportok ellen, hiszen edzik a testet és fejlesztik az állóképességet. De a versengés és a hatalomra törés szelleme, amely fölébük kerekedik, nem jó, az életről alkotott torz elképzelést tükrözi. A harcművészetek gyökerét máshol kell keresni.
Nyerj teret minden ütéssel, rúgással és blokkolással. Nem egy módon tanulsz harcolni aztán egy más módon a katát. A katádnak a harcot kell támogatni, minden mozdulatod az ütés sikerességéhez kell hozzájáruljon. Csak annyira vagy jó, amennyire képes vagy találatot bevinni.
A karate, mint a harc egy formája, nem trükkök vagy előre betanult reakciók gyűjteménye, hanem alapelvek, fizikai formába átültetve, amik lehetővé teszik a megtanult reakciók spontán alkalmazását
A budo nem arra való, hogy a szembenálló felet erő, vagy halálos fegyverek által harcképtelenné tegye. Nem a világ pusztulásba való döntését célozza fegyverek vagy más törvénytelen eszközök által. Az igazi budo az univerzum belső energiáinak rendezésére hív bennünket. Arra, hogy megvédjük a világ békéjét, ugyanakkor mindent megőrizzünk a természetben, a maga eredetiségében. A budo gyakorlása egyenértékű a testben és lélekben való megerősödéssel, az istenségek szeretetével, akik létrehoznak, megőriznek és felnevelnek mindent a természetben.
Senki sem tökéletesítheti technikai tudását, amíg a lelki akadályokat el nem hárítja az útból, és az elméjét nem tartja mozgékonyan, öntudatlan erőfeszítéssel megszabadulva minden megtanult technikától.
Ahelyett, hogy az erőre erővel válaszolnánk, úgy kell kiegészítenünk egy ellenünk végrehajtott mozdulatot, hogy elfogadjuk az energiáját, kölcsönvesszük, és úgy győzzük le. Ez az alkalmazkodás törvénye.
Nem szégyen, ha valaki padlóra küld minket, de nagyon fontos, hogy ilyenkor megkérdezzük magunkat: „Miért is vagyok most a padlón?” Aki képes így reflektálni, annak van remény.
Óriási hiba, ha megelőlegezzük egy összecsapás kimenetelét. Nem szabad azon gondolkodnod, hogy győzelem vagy vereség lesz-e belőle. Vedd észre, hogy nincs kivel harcolni, csak egy illúzión kell átlátni.
Minden cselekvésnek van miértje és oka. Ezt a filozófiai szellemiséget akarom belevinni a harcművészetbe, ezért továbbra is tanulmányozom a filozófiát. Ez egész más magasságba fogja emelni a Jeet Kune Dómat a küzdősportok világában!