Folyamatosan követem az adatokat és elemzem, hogy mi hiányzik, hogy javuljak.
Édesapám mindig azt mondta nekem: „Ha a Ferrarinál versenyzel, visszavonulhatsz. Az életed teljes lesz”.
A kémbotrány szempontjából rosszkor voltam rossz helyen. De boldog voltam, hogy segíthettem az FIA-nak felfedezni mindent.
2007 nagyon nehéz volt, személy szerint azonban rengeteget tanultam. A karrierem szempontjából jó lépés volt, hogy csatlakoztam a McLarenhez és így felnőttem. Megtanultam, hogyan dolgozzak együtt egy csapattal és azt is, hogyan viseljem a média nyomását – azokat a nehézségeket, melyek a csapat és a média felől jöttek. Most már mindenre sokkal jobban fel vagyok készülve a Formula-1-ben – és az életben is.
Tizenhat-tizenhét éves koromig nem nagyon foglalkoztam a Formula-1-es versenyekkel. Amikor fiatalabb voltam, nem volt televíziós közvetítés és internet sem. Sok focit néztem, főleg a spanyol bajnokságot. Ezzel foglalkoztam a leginkább.
A versenyzés a génjeimben van. Amikor négy vagy öt éves voltam, akkor is mindig versenyezni akartam- az anyukámmal, a testvéremmel vagy az emberekkel az utcán. Mindig mások ellen akartam küzdeni, összemérni a tudásomat. A győzni akarás már egészen kicsi korom óta bennem van.
Előfordul, hogy agresszív vagyok. Szeretek keményen versenyezni, szerintem ez az apámra is jellemző volt. De ma már egy picit fineszesebb vagyok a vezetési stílus tekintetében. Ezen már egészen kicsi koromtól kezdve dolgoztunk. Az apám azt akarta, jobb legyek nála.
Nézhetem én 45 percen keresztül a görbét a fékezésről, de azzal nem változtatok rajta, ha csak nézegetem. A pályán kell megérteni és kipróbálni a különböző feladatokat.
Nem kimondottan szeretek a motorokon dolgozni. Az apám élvezi, én inkább a vezetést szeretem. Azt viszont fontosnak tartottam, hogy megértsem a folyamatokat.
Mindig öröm, ha sok néző van kint a pályán. Nagy motivációt jelent és extra erőt ad, ha látod őket az autóból. Szurkolók nélkül egyszerűen nem tudod kihozni magadból azt, amire valójában képes vagy.
Jobbnak érzem magam a többieknél. Majd ha jön valaki, aki nyers képességek terén legyőz, amikor már látom, hogy nem vagyok elég jó a rajtoknál, az autó felkészítésében, vagy amikor a garázs másik oldala egy másodperccel gyorsabb nálam körönként, amivel nem tudom felvenni a versenyt, talán akkor majd felteszem a kezem és elismerem, hogy itt az ideje valami mást csinálni. Jelenleg azonban még ennek pont az ellenkezőjét érzem.
A legelső alkalommal, amikor beszéltem Kimivel, úgy végződött a beszélgetés, hogy megcsavarta a mellbimbóm. Ez a 2018-as FIA-gálán volt. Egyedi fazon, és óriási tisztelet illeti azért, amit elért a pályán és azon kívül. Egyfajta legenda ő. Hiányozni fog, mert senki sem hasonlít rá.
Emlékszem, hogy mielőtt eljutottam volna az F1-ig, nagy Kimi-rajongó voltam, mindig az ő autójával mentem a videójátékokban, szóval hihetetlen élmény ellene versenyezni, és veszítettem egy bajnokságot vele szemben, de remek csatákat vívtunk, szóval hiányozni fog. Ő volt az egyik legjobb pilóta, aki ellen csatáztam. Mindig fair volt, és ő az egyik legügyesebb is. Mindig megvolt a kellő tisztelet a pályán.
Óriási tiszteletet tanúsítok Fernando felé. Látom, milyen munkát tesz le az asztalra, és mindezt milyen motiváltan teszi a kora, a tapasztalata és a már elért sikerei ellenére is. Ez több, mint meggyőző. Ő sportágunk egyik legendája. Oda tartozik, ahol Senna vagy Schumacher van, és mindig ott is marad. Azt látom, hogy teljesen másképp közelíti meg a dolgokat, mint a többi versenyző.
Én még emlékszem a 2017-es és a 2018-as szezonra is, amikor egy hatodik hely olyan volt, mintha győznél, mert sosem volt lehetőséged arra, hogy dobogóra vagy az élre állj.
A 2021-es utolsó kör ténylegesen összefoglalta a teljes idényt. Ilyesmit láthattunk 2020-ban is, és ha közelebb kerülnek egymáshoz az autók, akkor valószínűleg az érdekesség tekintetében meg is fogja előzni a focit. Nagyon boldog lennék, ha ez sikerülne.
Kiskoromban óriási rajongója voltam Schuminak, és imádtam a bukósisakját is! Ezért a pályafutásom elején az ő sisakfestésével versenyeztem, de később muszáj volt elkészítenem a saját dizájnomat, amihez ezt a sisakot vettem alapul. Egy biztos, örökre meg fogom tartani a schumis fejfedőt!
Tényleges példaképem nincs, de Ayrton Senna személyisége nagy benyomást tett rám. Egyszerűen elképesztő, hogy milyen erős volt mentálisan! Még a mai napig szoktam videókat nézni arról, ahogy kezelte az autóját, és próbálok tanulni tőle.
Pályafutásom kezdetén, olyan erősen fogtam a kormányt, és olyan erősen váltottam sebességet, hogy megsérült a kezem.
Megtanultam úgy közelíteni a versenyzéshez, mint a biliárdhoz. Ha túl keményen ütögeted a golyót, nem jutsz semmire. Ha viszont megfelelően kezeled a dákót, egyre finomabban vezetsz.