Én állandó lakos vagyok a labdarúgásban, nemcsak átmenetileg szerepelek itt, mindegy milyen helyzetben van a magyar futball, én labdarúgónak születtem.
Foci idézetek
Amikor Oliver Kahn befejezte a futballt, akkor beszéltünk telefonon és megkérdeztem tőle, hogy azt az adrenalint, amit csak mi ismerünk kapusok, hogy kompenzálja a civil életben. Nevetve mondta, hogy ilyen nincs a privát életben. Ez teljesen más. Erre mondom én, hogy valami kell, mert mi kapusok úgy tudunk jól dönteni, ha gyorsan kell, ráadásul ezeknek az eredményét azonnal láttam. A privát életben nincs ilyen, egy kicsit lassabb minden, így döntések is.
A futball fogalmai szerint a kapus a határvonalon lévő játékos. A legszélre száműzve, nem hagyhatja el a területét. Ő a fura szerzet, aki használhatja a kezét. Ha a foci istene a labda, a kapus az a hitehagyott, aki próbálja a labdát megállítani.
Egy kapus, tisztelt szövetség, azért sem épelméjű, mert ahelyett, hogy gólokat rúgna, önfeledten futkározna, beáll egy ketrecbe bohócnak. A kapus vállalja a labdarúgás leghálátlanabb szerepét! A kapus mitológiai előképei Ikarosz, Kharon és leginkább Sziszifusz. (Kirúgom a labdát, de mindig visszagurul.)
Sok ügyes játékosom volt már, olyanok, mint Peter Thompson, Ian St John, Kevin Keegan és Steve Heighway, akik megragadták a figyelmemet. De a legjobb profi közülük Gerry Byrne volt. Nem volt hivalkodó, és nem lőtt gólokat, de kemény és ügyes volt, és mindent beleadott. Sőt, teljesen őszinte volt, ami a legjobb tulajdonsága. Igazi liverpooli volt, aki csak úgy tudott egy meccs után a scousers-i csapattársai szemébe nézni, ha mindent beleadott 90 percen keresztül.
Mondjuk, hogy 4:2-re győz az együttes. A siker három pontot ér, a kapus viszont kapott két gólt. A média világszerte az alapján ítéli meg a kapusokat, hogy hány gólnélküli meccset képesek lehozni. Csak kevesen emlékeznének arra, hogy egy kapus ötöt védett a meccsen, de a nulla a szezon végéig szerepelni fog a statisztikákban. Ebben is különlegesek a kapusok. Mi a nullákat gyűjtjük, a csatárok meg a gólokat. Egy hálóőr számára talán az 1:0-ás győzelem a legideálisabb eredmény.
Érkezésemkor gyakorlatilag az első napon a szárnyai alá vett Mohamed Szalah, nagyon sokat segített, bármikor kérdezhettem tőle, mindig készen állt a válaszra, nagyon sokat tanulhattam tőle. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, kialakult a kölcsönös bizalom, és talán sokkal többet megtudtam róla, mint azok, akik régebbről ismerik.
Egyszer Dunakilitiben nézőként kimentem egy Fradi öregfiúkra, és a bemelegítésnél Nyilasi Tibi megkérdezte, van-e nálam cipő, mondtam, anélkül nem indulok el otthonról, kaptam gyorsan zöld-fehér mezt, beálltam, igaz, a bemutatásnál többen rám kiabáltak, hogy ez egy szemét MTK-s. Kezdő voltam, és elárulom, kit cseréltek be a helyemre: Fenyvesi Mátét.
Mindig is tiszteltem Zidane-t, felnéztem rá. Követtem a pályafutását, de szenvedtem is miatta, mert ő Madridban volt, én pedig a Barcelona játékosa voltam.









