368 idézet
Emlékszem, amikor először jártam a Portónál, még a régi Das Antasban, bementem az elnök irodájába, ő pedig elhúzta a függönyt és kimutatott a pályára: »Ez lesz az új otthonod, Pepe. Isten hozott, remélem, boldog leszel a Portónál. A te boldogságod a mi boldogságunk.« Sohasem felejtem el az elnök szavait, miként a csapat színeiben játszott meccseimet sem, mert ez az a klub, amely felemelt a legjobbak közé, és ahonnan a világ tetejére, a Real Madridhoz igazolhattam.
Teljesen szívemből arra törekedtem, hogy visszaadjak valamit a portugál embereknek, azzal, amit a legjobban tudok: a futballal. Sikerült két címet nyernem a válogatottal, ami büszkeséggel tölt el, és megerősít abban, hogy eredményesen harcoltam a nemzetemért.
A Real Madrid egy példaértékű klub. Soha nem lett volna lehetőségem ilyen sokáig játszani ebben a klubban, ha tényleg olyan őrült és erőszakos játékos lettem volna.
A sorozatban elért 5 BEK-győzelem nem a véletlen műve volt, ez azoknak az értékeknek köszönhető, amik azóta beleivódtak a mezekbe, a címerünkbe. Az akkori sikerek kijelölték az irányt, és ennek köszönhető, hogy a Real Madrid hosszú évtizedek elteltével, még most is a világ legnagyobb klubjai közé tartozik.
Di Stéfano és Puskás káprázatos párt alkottak, ez az igazság. Nekem nem adatott meg, hogy élőben lássam játszani Puskást, de édesapámnak annál inkább. Az ő történetein nőttem fel, állandóan a Real Madrid BEK-sikereiről mesélt, és az elmondása alapján kétség sem férhet ahhoz, hogy annak a csapatnak ők ketten voltak a kulcsfigurái.
A Real Madrid Puskásék által lett referencia szerte a világon.
Óriási tiszteletet érzük a Real Madridnál Puskás iránt, mind a mai napig. Nagyon fontos, hogy becsben tartsuk azokat, emlékezzünk azokra, akik a klubunkat hozzásegítették ahhoz, hogy mára ekkora presztízse van. Puskás Ferenc a történelem legjobb Real Madridjának volt az egyik kiemelkedő játékosa, és az az igazság, hogy örökre az adósai leszünk azért, amit a klubért tett.
– Maguk a Reál Madrid? – Nem, mi vagyunk a Szoc. Reál Budapest. – Az meg mi? – A Reál Madrid és a szocialista realizmus keveréke.
Nem éreztem úgy, hogy a csapat tagja lennék, nem kötődtem a játékostársaimhoz. Ilyet Liverpoolban nem éreztem, azok voltak életem legszebb napjai. A stáb odafigyelt rám, különlegesnek éreztem magamat. Mindig alig vártam, hogy odamenjek, a válogatottnál viszont csak a meccsek és az edzések voltak jók, utána legszívesebben hazamentem volna.
Az idióták egyáltalán nem értenek a futballhoz, és mégis elmondják a véleményüket.
A labdarúgás megadott nekem mindent, sokkal többet is annál, amit el tudtam képzelni. Ha nem lett volna a függőségem sokkal többet is játszhattam volna még. De ez már a múlt. Jól vagyok, és csak azt sajnálom, hogy most nem lehetnek velem a szüleim.
Mindig visszautasítottam a külföldi csapatokat, mert arról álmodtam, hogy visszakerülök a válogatottba, és játszhatok a világbajnokságon Japánban és Dél-Koreában 2002-ben. De nem kerültem a keretbe. Voltak ajánlataim külföldi kluboktól, de mindig félretettem őket. Ha azt kérdezed, szerettem volna-e játszani a Bombonerában, a Boca Juniors pályáján és mezében, azt mondom: természetesen. Persze hogy szerettem volna, de nem úgy alakult.
A visszavonulás igazi öröm, felszabadulás volt számomra. Egy ponton rájöttem, itt az ideje élvezni a családommal az időt, közel lenni hozzájuk, megélni a mindennapokat, és végre azt csinálni, amit majdnem negyven évig nem tudtam. A szabadságot választottam. És ez felbecsülhetetlen.
Ha akkor lett volna nálam kés, leszúrom magam. Ha pisztoly, lelövöm. Abban a pillanatban meg akartam halni. Így volt.
– mondta a 94-es világbajnokság döntőjében kihagyott tizenegyes utáni pillanatról.
Az 1994-es világbajnokságot, nem csak a mi meccseinket, a hőség határozta meg. Felfoghatatlan volt. Embertelen erőfeszítést kellett tennünk, hogy játszani tudjunk. De a szenvedély és az eredmény iránti vágy hajtott minket, ráadásul az ott élő olasz bevándorlók büszkék voltak ránk. Ezt éreztük csapatként is, pluszerőt adott a nehézségek leküzdéséhez.
A Honvéd elleni meccs előtt bementem az öltözőbe, hogy felrázzam a játékosokat, akik erre megtapsoltak. A meccsen aztán kikaptak, ekkor ismét bementem az öltözőbe, és lehordtam őket, hogy nem engem kell megtapsolni, hanem a pályán kell kitenni a szívüket. Azért ilyenkor érzem, hogy kicsit megremegnek a játékosok.
Úgy érzem, mindent elértem a futballban, amit lehetett. Játékosként magamra húzhattam a címeres mezt vb-n, és Európa-, valamint világválogatott is voltam. Sok trófeát nyertem a Vasassal is. Edzőként szintén feljutottam a csúcsra, hiszen vébére vezettem a válogatottat, és külföldön is dolgoztam. Persze voltak negatív élmények is, de csak a szépre emlékezem.
A rendszerváltás évében az is kiderült, hogy a magyar labdarúgásban nincs meg az az erő, amely a megújuláshoz szükséges. Nem is lehetett meg, hiszen a foci olyan, amilyen a társadalom.
A vezérek csak akkor irányíthatják a többieket, ha azok bíznak bennük. Az nem számít, miért bíznak, csak bízzanak. Akár a személyiségük miatt, mint például Ibrahimovic vagy John Terry esetében, vagy azért, mert példaképek, mint Franco Baresi, akivel játszottam a Milanban, vagy Ronaldo. Bármelyik lehet. Én két kategóriába szeretem sorolni a vezéreket: vannak a személyiségi vezérek és a technikai vezérek. Egy személyiségi vezető karaktere erejét használja fel. Mindig sokat beszél a csapattársaihoz, gyakran kiabál a pályán, és mindenkinek segít. Pozitívnak kell lennie és nem szabad félnie, fontos, hogy előrelépjen, ha a helyzet úgy kívánja. Egy technikai vezér nem beszél olyan sokat, de jó példával jár elöl. Az ilyen játékosok mindig igazi profik, a fiatalok olyanná szeretnének válni, mint ők. A technikai vezér az a játékos, aki a legtöbbet tudja a pályán lévők közül. Keményen edz, a pályán is keményen küzd, és mindig megfelelően viselkedik, a klub szellemiségének megfelelően.
A futball nem pusztán sport – ez életérzés, nyelv és kultúra egyben. A Foci idézetek a világ legnépszerűbb játékának esszenciáját hordozzák: a küzdelmet, a dicsőséget, a vereségek tanulságait és a győzelmek mámorát. Minden labdaérintés, minden gól és minden taps mögött ott a szív, amely a játékért dobog.
A futball az élet tükre: néha győzünk, néha vesztünk, de mindig tanulunk. A Foci idézetek ezt az örök igazságot öntik szavakba – egyszerre motiválnak, inspirálnak és emlékeztetnek arra, miért szeretünk futballozni vagy drukkolni.
A pályán minden másodperc számít. Egy jó passz, egy merész lövés vagy egy önfeláldozó becsúszás – ezekből születnek a legendák. A Foci idézetek bemutatják a sport mögött rejlő lelkierőt, kitartást és bajtársiasságot. Mert a futballban nemcsak a láb, hanem a szív is játszik.
A futball igazi ereje a csapatban rejlik. Egyetlen játékos sem nyerhet meg egy meccset önmagában – a siker közös munka, közös áldozat és közös öröm. A Foci idézetek megmutatják, hogy az egység, az összhang és a bizalom minden győzelem alapja.
A futballban nincsenek rövid utak. Minden edzés, minden kihagyott helyzet és minden gól mögött ott a szenvedély és az akarat. A Foci idézetek a legnagyobb játékosok és edzők gondolatait hozzák közelebb, hogy erőt adjanak a pályán és az életben egyaránt.
Legyen szó meccsnapról, edzésről, motivációról vagy egyszerűen csak a játék iránti szeretetről – a Foci idézetek minden helyzetre kínálnak inspiráló gondolatokat. Ezek a mondatok megmutatják, hogy a futball több, mint sport: ez szenvedély, életmód és örök szerelem.
