Egy trénernek, legyen az szövetségi kapitány, csak hosszú távon lehetnek sikerei. Ha azonnal követelnek tőle, akkor egyik meccsről a másikra kell élnie. Ilyenkor csak egyetlen taktika van, kibekkelni az ellenfelet. S ezzel a legszebbet ölik meg a labdarúgásban, a támadó játékot. Nem beszélve arról, hogy ha védekező taktikán van a hangsúly, akkor a labda, a mérkőzés nagy részében a mi kapunk előtt pattog. Óhatatlan, hogy a védelem egyszer-kétszer ne hibázzon, s a kapus ne dadogjon be egy-két gólt.
Anglia előtt szép sorozatunk volt, egy kisiklással. A csehszlovákokat szeptemberben 5:1-re vertük Prágában. Októberben az osztrákokat győztük le 3:1-re. A Práterben már igazi wembleyi hangulat volt. Aztán az utolsó kanyarban jött egy kisiklás. A svédek ellen Pesten. Egy kicsit elhülyéskedtük a dolgot, meg féltünk a sérülésektől. 2:2 lett. Képzeld el, mellé rúgtam egy 11-est.
Vitray azt mondta rólam néhány évvel ezelőtt a magyar tv-ben, hogy már nem emlékszem a londoni 6:3-ra. Hát lehet arra nem emlékezni? Harminc év múltával is itt él bennem minden perce.
Akik nem szurkolnak nekünk akkor, amikor vesztésre állunk, akkor se szurkoljanak, amikor nyerünk.
– mondta az itthoni törökök elleni 3-0-ás vereséget követően – 2025. 03. 23.
Nagyon temperamentumos ember vagyok, de ha az ember a Real Madrid vagy a válogatott csapatkapitányi karszalagját viseli, akkor legjobb, ha ennek nem ad teret. Fenn kell tartanod az egység érzését – a jó légkör, ahol mindenki jól érzi magát, a siker egyik kulcsa, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Beckham Real Madridhoz igazolásáról Szardínián folytak titkos tárgyalások a Manchester United vezetői és José Angel Sanchez, a klub marketingvezetője között. Sanchez, akit Perez nem csupán tolmácsként alkalmazott, hanem informális tárgyalófélként is a Beckham-ügylet során, folyékonyan beszélt angolul. […] Amikor a találkozó híre kiszivárgott, Jorge Valdano a Real Madridtól kiadott egy nyilatkozatot […] „Beckham nem olyan téma, amely a marketingért felelős személyek hatáskörébe esne”…
– Mi Spanyolország fővárosa?
– Real Madrid.
A futballtörténelem egyik legerősebb klubtizenegye – Real Madrid:
Dominguez, Marquitos, Santamaria, Zárraga, Vidal, Santisteban, Herrera, Del Sol, Di Stéfano, Puskás és Gento.
Már többször szóba hoztam az akváriumos példát. Ha egy hal beteg, akkor is az marad, ha gyógyítás nélkül átteszed egy másik akváriumba. A Manchester Unitednél is hasonló a gond. Nem mindig az edzővel van a baj. Sokkal mélyebben gyökerezik. Ha én lennék a klub elnöke, egyértelművé tenném, szerintem mi a rossz.
Az angol Premier League a világ legnehezebb bajnoksága, minden csapat jó, mindegyik harcol, mindegyik fut, minden játékos kiváló erőben van, egyszerűen nincsenek könnyű meccsek.
Jegyezzék meg, amit most mondok. Egyszer egy nagy klub tulajdonosa leszek. Ez biztos.
(2024. december 27. – Globe Soccer Awards díjátadó, Dubai)
A fociban a lényeg, hogy amikor megkapod a labdát, baromi gyorsan olyannak kell passzolni, akinek a meze ugyanolyan színű, mint a tied! Ja, és futni kell. A vízilabdában ezt már megoldották, aki nem úszik, megfullad.
Egyetlen csapat sem tette be úgy a lábát az Old Traffordra, hogy a United talán meghátrálásra kényszeríthető. Senki sem kényelmesedhetett el attól a tudattól, hogy mi talán fegyelmezetlenek leszünk. Ha 1-0-ra vagy 2-1-re vezetett az ellenfél, akkor a kapitányuk már tudhatta, hogy olyan utolsó negyedórában lesz részük, amivel nem fogják tudni felvenni a tempót. Mindig tartaniuk kellett ettől.
A nyomás többnyire a sajtóban kezdődik. Ha rossz szériánk volt, azonnal azt harsogták a főcímek: „Lejárt az időd, Fergie, vedd a kalapod”. Mindig ugyanaz a szöveg a szavatossági időm lejártáról. Lehet nevetni rajta, de nem érdemes túlságosan felhúzni magad, mert a hisztériakeltés ennek a szörnyűségnek a természetéhez tartozik. Rengeteg előnyös főcím jelent meg rólam az évek során, de csak azért, mert ezt a sajtó aligha kerülhette volna el, hiszen sikeresek voltunk. Ha pedig tetszik, amikor zseninek neveznek, akkor el kell fogadnod azt is, amikor később bolondnak kiáltanak ki.
Ha valaki azt akarja tudni, milyen a Manchester United menedzserének lenni, az nézze csak meg az utolsó negyedórákat. Egészen hátborzongató: olyan, mintha a háló magába szippantaná a labdát. Néha mintha még maguk a játékosok is tudnák, hogy úgyis a hálóba kerül a labda. Tudják, hogy gólt fognak lőni. Ez persze nem mindig jön be, de a csapat rendületlenül hisz abban, hogy megtörténhet. Ez az egyik legfontosabb dolog a Unitednál.
Nekem mindig az volt az elvem, hogy a játékosaim állandóan a csúcson legyenek, mindig élet-halál kérdésének tekintsék a felkészültségüket. Ez a győztes hozzáállás.
Mi késztetett még a visszavonulásra? Kicsit az is, hogy azon a varázslatos barcelonai estén felértem a csúcsra. Korábban csak vágyálmokat kergettem, a csapataim mindig hamar kiestek az európai kupákból. S ha az ember egyszer végre eléri a célját, akkor arra gondol:nem biztos, hogy még egyszer sikerülhet.