Nem látunk túl azokon a döntéseken, amelyeket nem értünk.
Filmidézetek
Mit akar mindenki, akinek hatalma van? Még több hatalmat.
Uram, teremtőm, egy banya! Ilyen rusnya teremtés még a kalendáriumba sincsen…
Tudom, hogy van madár, amely nem bírja a kalitkát. Túl ékes a tolla. És amikor elrepül, végül örülsz, hiszen bűn volt bezárva tartani. Mégis… minden szürke és unalmas marad utána. Azt hiszem, egyszerűen hiányzik a barátom.
– Van valami, itt belül, amit nem vehetnek el. Nem érhetnek hozzá. Ami csak a tiéd.
– Miről beszélsz?
– A reményről.
– Remény… Mondok én valamit barátom. A remény veszedelmes dolog, a remény megőrjíti az embert, semmi szükség rá idebent. Jobb, ha kivered a fejedből.
A pajzsoddal térj vissza, vagy azon hozzanak!
Először az eszeddel harcolj, utána pedig a szíveddel.
De szép színe van kendnek. Olyan szép sárga. Tudja már mire gondolok.
– Mit tátod a szádat, fülesbagoly? Tán süket vagy? Zsivány!
– Mán megengeggyen, nénémasszony, egy kicsit nagyothallok, mivel most éppen eszek. Teccik látni, milyen szépen mozog a fülem?
Tökéletesen boldog lettem vóna, ha a Jóisten elfelejt pásztort teremteni. Ezek rontották meg az én életemet… Hosszú órákat töltöttem el néha gyászos futással, hogy megmeneküljek a büntetés elől, ami forintokra is rúghatott vóna, ha megfognak. A daganatok valósággal burjánzottak a fejemen, mert aki tehette, rögtön a fejemre ütött. A dolgok minden szerencsés legeltetés után úgy alakultak, hogy szaladtam, ahogy csak bírtam. Én a tehenet ütöttem, a paraszt meg engem.
Te azt az embert csodálod, aki felér a csúcsra; mi azt, aki lent hagyja önteltségét.
Rossz ember vagyok, de ezen változtatok, megváltozom. Ez volt az utolsó ilyen eset. Mostantól tiszta leszek, kihúzom magam, és az életet választom. Már alig várom. Olyan leszek, mint maguk, lesz állásom, családom, rohadt nagy TV-m, mosógépem, kocsim, CD lemezem, elektromos konzervnyitóm, jó egészségem, alacsony koleszterinszintem, biztosításom, jelzálogom, első otthonom, szabadidőruhám, háromrészes öltönyöm, kvízjátékom, szemét kajám, gyerekeim, séták a parkban, rendes munkaidő, golfpartik, kocsimosás, elegáns kardigánok, családi karácsony, rendes nyugdíj, adómentesség, csatornapucolás, és a végén, ha már nincs semmi, a halál.
Néhány ember azért született, hogy a folyó partján üldögéljen. Néhányan azért, hogy megcsaphassa őket a villám. Néhányuknak jó érzéke van a zenéhez. Vannak, akik művészek. Vannak, akik úsznak. Vannak, akik értenek a gombokhoz. Néhányan színészek. Néhányan pedig anyák. És vannak, akik táncolnak.
Az univerzum tágul, aztán visszazuhan önmagába, aztán megint tágulni kezd, és ez a folyamat örökké tart. (…) Amikor ismét tágulni fog, minden olyan lesz, mint most. Bármilyen hibát követ el a jelenben, soha nem szabadulhat meg tőle. Minden egyes tévedését újra meg újra át fogja élni, örökké. Szóval azt tanácsolnám, hogy próbálja meg most jól csinálni, mert nem lesz több alkalma.
Olyan dolgokat láttam, amit ti emberek el nem hinnétek. Mindazok a pillanatok örökre el fognak veszni, mint megannyi könnycsepp az esőben.
Minden este kitéptelek a szívemből, de te reggelre újra ott voltál.
Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem a tehénpásztorok kormányoznak.
Már csak 6 hónapja van hátra a légióban, Gaultier! Ne legyen 6 év!
Kagylózz ide, fiú! Nagyon klassz bunyós vagy, de a szart se tudod megszámolni.
Vicces dolog felnőni, mert váratlanul tör rá az emberre, egyszer csak azon kapod magad, hogy egy másik ember vagy.
