Nincsenek véletlenek, csupán a véletlen illúziója.
Azt mondják, az eszmére emlékezzünk, ne az emberre, mert az ember elbukhat. Őt talán elfogják, kivégzik és elfelejtik, de az eszme négyszáz évvel később is megváltoztathatja a világot.
Négyszáz évvel ezelőtt, egy nagyszerű ember örökre az emlékezetünkbe akarta vésni november 5-ét. Emlékeztetni akart minket, hogy a tisztesség, igazság, szabadság nem csupán szavak, hanem lehetőségek.
Amíg gumibotot használnak párbeszéd helyett, a szavak ereje felbecsülhetetlen.
A szavakban rejlik a lényeg. Aki jól figyel, meghallja az igazságot. Az igazság pedig az, hogy valami nagy baj van ebben az országban, nem igaz?
Mi csak beszámolunk a hírekről, nem gyártjuk őket. Az a kormány dolga.
Mit sem ér a forradalom, melynek estéjén nem táncol az ember.
Azt akarom, amit ők akarnak, és amit mindenki más, aki átjött ide, és kiadta a belét, és feláldozta mindenét, amije volt. Azt akarom, hogy a mi hazánk, úgy szeressen minket, ahogy mi szeretjük őt! Csak ennyit akarok.
Olyan, akár egy kifinomult harci gép. Egyetlen vágya, megnyerni egy háborút, amit valaki elvesztett. Ha a győzelemhez meg kell halni, ő meghal. Nem fél, nem mérlegel.
Félek, hogy a remény olyan luxus, amire most nincs időnk.
– A szeretet emberi érzés.
– Nem, csak egy szó. Ami számít, a kapcsolat, amit a szó sejtet.
Az évek alatt egyvalamit megtanultam: semmi sem egészen úgy alakul, ahogy elterveztük.
Realista vagy, aki cinikusnak tetteti magát, ám titkon optimista.
