Néha az emberek éveken keresztül ugyanattól a problémától nyomorultak, holott azt is mondhatnák: „Na és?” Ez az egyik kedvenc mondásom: „Na és?” Nem tudom, hogy éltem túl az éveket, mielőtt megtanultam, hogy használjam ezt a trükköt. Sokáig tartott, míg megtanultam, de ha egyszer sikerül, sosem felejted el.
Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt élet, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.
A szél tovafújja az összes lábnyomot,
És nem marad semmi, csak fullasztó homok.
Az édes évek is így múlhatnak el,
Ó, ezt ne feledd el!
Aki ma a holnapé akar lenni, csak azt éri el vele, hogy holnapután a tegnapé lesz.
Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon!
Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.
Szakajtsd a rózsa bimbaját,
Élvezd, amit a perc ad,
a virág ma mosolyog rád,
holnap már holttá hervad.
Mindig csak készülődünk arra, hogy élni fogunk, de sohasem élünk igazán.
Nem érdekel, mikor lesz világvége, hisz` ki tudja, hogy élek-e még egy órát.
Egyetlen kaland többet ér, mint ezer egyforma nap, amit kényelemben és jólétben töltök.
Mulass, igyál s a mái napot mindig is tartsd magadénak, mert sorsé a többi nap.
A percet lásd meg, míg el nem repül, mert életünkben ritka pillanat kínál nagyot, jelentőst.
Mint a folyóvíz, úgy suhan az idő, s a tovatűnt hullám nem tér vissza többé.
Egész életünkön keresztül mindig csak a jelent birtokoljuk és sohasem többet. A különbség csak az, hogy eleinte hosszú jövőt látunk magunk előtt, a vége felé pedig hosszú múltat magunk mögött.
Nem félek a holnaptól, mert láttam a tegnapot, és szeretem a mát.
Ha prédikátor vagy moralista lennék, azt mondanám, hogy próbáljuk meg kihasználni életünk minden másodpercét. A pillanat gyermekei vagyunk valamennyien. Belénk van kódolva ugyan a nagyravágyás, a büszkeség és a dac, de belénk van kódolva a segítőkészség és a szeretet is. Talán úgy kellene élnünk – hiszen ki tudja, meddig élhetünk? -, hogy széppé tegyük a magunk, és lehetőleg a mások életét is mindaddig, amíg ez lehetséges.
A tegnap csupán álom,
A holnap nem több, mint látomás,
Minden tegnap a boldogság álma,
Minden holnap csak remény csillogása.
Vigyázz ezért, hogy mit kezdesz a máddal!
A képet nézd elfogulatlanul, a könyvet olvasd nyílt szívvel, mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész.
Az élet a jövőre való előkészület; a jövőre pedig úgy tudunk a legjobban felkészülni, ha úgy élünk, mintha nem is létezne jövő.
Egy homokszemben lásd meg a világot,
egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot,
s tartsd a tenyeredben a végtelent!
