Ha elvernek az edzésen, abból lehet a legtöbbet tanulni.
A fiatal bunyósok, sőt, minden bunyós számára a sparring a legfontosabb, a minőségi kesztyűs edzések kellenek. Ha igazán jó bokszoló akarsz lenni, heti 4-5 nap kesztyűznöd kell, kihagyás nélkül. A sparring pedig csak akkor tud igazán eredményes lenni, ha jó partnereid vannak, akik kihozzák a legtöbbet belőled, kihordják a legjobb ütéseidet és ők is beviszik a sajátjukat.
Sok rajongó valószínűleg nem tudja, de én Bronx déli részén ismerkedtem meg az ökölvívással. Pokoli egy hely volt. Megszállottként edzettem, hogy kikerüljek onnan. Kérlelhetetlen voltam, és ezt vittem is magammal Angliába, illetve az egész pályafutásom során ilyen maradtam. Nem hagytam abba az edzéseket és a bunyót.
Egy bunyósnak soha nem kellene másodszor is nekifutni, mivel úgysem lesz képes ugyanarra, mint fiatalon. Nekem 15 évembe telt, hogy tiszteletet harcoljak ki, hogy érezzem is a tiszteletet. Személy szerint soha nem tenném kockára a megszerzett tiszteletet egy visszatéréssel.
A boksz olyan, mint egy barátnő. Ha egyszer elhagytad, nem akarsz többé semmit tőle, hiszen úgy érzed, elég volt belőle. Nem ő hagyott ott téged, hanem te őt. Ha mindent elértél egy bizonyos téren, akkor nem kell, hogy hiányozzon többet. Ha ez nem sikerült, akkor nyilván hiányozni fog. Ha eltérted, amit akartál, akkor nem fog hiányozni. Nekem maga a boksz nem is hiányzik, de az azzal járó nyüzsgés igen.
Ha egy amerikaival bunyózol, és kiütöd, a következő alkalommal tétován lép szorítóba ellened. Egy mexikói bunyós azonban, még ha ki is ütötted először, úgy fog bunyózni a visszavágón, mintha ő ütött volna ki téged. Azok a fickók semmitől se félnek. Nincsenek gátlásaik, minden további nélkül neked esnek.
Mindenki azt gondolta, hogy éreztem, ki fogok kapni, ezért menekültem a harapásba. Baromság. Ha valóban ez lett volna a helyzet, már az első találkozónkon megteszem. Aki látott már veszíteni, tudja, hogy méltósággal viselem a vereséget. Nem szokásom rinyálni. Dühös voltam, köd szállt az agyamra, elveszítettem a hidegvéremet. Azért haraptam meg Evander Holyfield fülét, mert dühbe gurultam, és már nem érdekelt, hogy a Queensberry szabályok szerint bunyózom-e.
A Gonzales elleni vereség bántott, hiszen győztesnek éreztem magam, Tiozzo ellen viszont már egy eleve megtört harcosként indultam csatába. Az első pillanatban tudtam, hogy ez a játék már nem az enyém, itt már nem az én akaratom érvényesül.
Maske remek bunyós volt, de a mérkőzésein többször elaludtam, és lehet, hogy nem szerettek a németek, de ha kiütöttem az ellenfelemet, azt imádták. A felépítő szakaszban, az első címmérkőzésemig 18 meccsből 17-et K.O.-val nyertem. Akit elém hoztak, én kíméletlenül kivégeztem.
Ha a nagybátyám nem ad bokszkesztyűt a kezembe, akkor most valószínűleg ki-be járok a sittről.
Azért kezdtem el bokszolni, azért váltottam országot, és azért értem el sportsikereket, mert gazdag ember akartam lenni! Nagyon gazdag. Olyan, aki mindent megvehet magának és a szeretteinek, akinek ha vannak is korlátai, azok nem pénzügyiek.
Ha 1991-ben találkozom a ringben Holyfielddel, amikor eredetileg kellett volna bunyóznunk, kiütöttem volna. Ő is tudja, mindenki tudja a csapatában. Az ő szempontjából nem is történhetett volna jobb dolog, mint hogy lesitteltek. Akkor veszítettem el a ritmust. Soha többé nem tudtam ugyanazzá a kőkemény, nyolcmenetes bunyóssá válni, aki voltam.
Amikor bunyó után kiszállok a ringből, az érzékszerveim akkor a legélesebbek. Mindent látok, mindent érzek, mindent hallok a tömegben.
A boksz történetében soha nem fordult elő, hogy valakit megfosztottak három évtől, majd úgy tért vissza, mintha mi sem történt volna. Alit ugyan megfosztották a címétől, de nem ült börtönben három évig, edzéslehetőség nélkül, ami csak fokozta a rám nehezedő nyomást.
Én sohasem a népszerűségért bokszoltam, hanem egyszerűen azért, mert szeretem.
Sokáig azt hittem, mindent tudok a bokszról, aztán edzésről-edzésre, meccsről-meccsre rájövök, hogy nem. De folyamatosan tanulok és ezt nagy örömmel teszem.
Akik kerülik az ellenfeleket, azok nem sportemberek, hanem üzletemberek, súlycsoporttól függetlenül. Ha én bokszolónak tartom magam, akkor ott és azzal bokszolok, akit kijelölnek ellenfélnek. Került valakit Mike Tyson, Diego Corrales vagy Evander vagy Hopkins? Nem! Nagyon tisztelem mindannyiukat.
Ha megvannak a képességeid, akkor nem számít sokat néhány év távollét a ringtől.
Maximálisan hálás vagyok Lennox Lewisnak, hiszen megadta nekem a lehetőséget, hogy bizonyítsam a képességeimet ellene, a legerősebb nehézsúlyú világbajnok ellen. Ő volt a legkeményebb bunyós, akivel valaha találkoztam, mondom ezt a 20 év tapasztalattal a hátam mögött. Érdekes lenne még egy ütközet közöttünk.