A fiatal bunyósok, sőt, minden bunyós számára a sparring a legfontosabb, a minőségi kesztyűs edzések kellenek. Ha igazán jó bokszoló akarsz lenni, heti 4-5 nap kesztyűznöd kell, kihagyás nélkül. A sparring pedig csak akkor tud igazán eredményes lenni, ha jó partnereid vannak, akik kihozzák a legtöbbet belőled, kihordják a legjobb ütéseidet és ők is beviszik a sajátjukat.

Sok rajongó valószínűleg nem tudja, de én Bronx déli részén ismerkedtem meg az ökölvívással. Pokoli egy hely volt. Megszállottként edzettem, hogy kikerüljek onnan. Kérlelhetetlen voltam, és ezt vittem is magammal Angliába, illetve az egész pályafutásom során ilyen maradtam. Nem hagytam abba az edzéseket és a bunyót.

Egy bunyósnak soha nem kellene másodszor is nekifutni, mivel úgysem lesz képes ugyanarra, mint fiatalon. Nekem 15 évembe telt, hogy tiszteletet harcoljak ki, hogy érezzem is a tiszteletet. Személy szerint soha nem tenném kockára a megszerzett tiszteletet egy visszatéréssel.

A boksz olyan, mint egy barátnő. Ha egyszer elhagytad, nem akarsz többé semmit tőle, hiszen úgy érzed, elég volt belőle. Nem ő hagyott ott téged, hanem te őt. Ha mindent elértél egy bizonyos téren, akkor nem kell, hogy hiányozzon többet. Ha ez nem sikerült, akkor nyilván hiányozni fog. Ha eltérted, amit akartál, akkor nem fog hiányozni. Nekem maga a boksz nem is hiányzik, de az azzal járó nyüzsgés igen.