– Óvatosan azzal az éles nyelvvel, te lány! Még elvágod vele a saját torkodat!
Beszéd idézetek
A szavaknak ereje van, ezt mondta. A szavak karddá válnak annak a kezében, aki jól bánik velük.
Amikor apukám azt mondja, hogy gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled, akkor már biztos, hogy baj van. Mert ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszélni akar velem, hanem mindjárt beszél.
A történész számára az egyes szavak megválasztása és alkalmazása nem csupán stiláris, hanem erkölcsi döntés (amiként minden embernél, aki szóra nyitja a száját).
Számomra mindig az a fontos, hogy olyan emberrel találkozzak, akivel jó beszélgetni. De ilyen embert találni nagyon nehéz.
Egy ősi hiedelem szerint szenteste éjszakáján minden némaságra ítélt lény vagy tárgy egy órára elnyeri a beszéd képességét.
Ha a férfiak elkezdenek beszélni, ezalatt az ember nyugodtan gondolhat akármire. Annyira elmerülnek saját mondókájukban, hogy észre sem veszik figyelünk-e vagy nem.
A riporterek nagy része úgy ül le, mintha komponálna, mintha egy mű készülne. Nem készül mű. Beszélgetni kellene csupán.
Szerintem velem nagyon könnyű beszélgetni. Nehézkes csak akkor leszek, ha a kérdés mögött nincs igazi érdeklődés. Ha úgy érzem, hogy a kérdező kapott egy feladatot, és egyszerűen túl kell esnie rajta.
Bizonyos értelemben a tenisz is társalgás, kisasszony… Egyféle párbeszéd. Amilyen jól szervál az ellenfél, olyan jól tudja visszaütni… Ám ha az ellenfele gyenge, lehet bármilyen tehetséges. Pocsék lesz a játszma.
Ha megszólal, nem azért beszél, hogy másokat magával ragadjon, hanem azért, mert ha a lelkében égő gondolatoknak nem nyithatna utat, a szíve megrepedne.
A szó a leghatékonyabb eszköz. Egyszerű, ezért sokszor alábecsülik. Pedig képes gyógyítani, és rombolni is.
A sakk ócska metafora. A férfiak mindig ehhez folyamodnak, ha hatásvadász módon akarnak beszélni egy konfliktusról.
Isten csak egy szájat adott neked, de két fület, úgyhogy kétszer annyit hallgass, mint amennyit beszélsz!
Van valami különleges abban, amikor beleszeretünk a szavakba. Repkedő pillangóként érezzük őket a bőrünk alatt. Forgószélként a fejünkben. Ökölként a gyomrunkban.
A tökéletes erényű ember óvatos és lassú a beszédben.
Bevégzett dolgokról nem érdemes beszélni, megtörtént dolgokat nem érdemes kifogásolni, elmúlt dolgokat nem érdemes szidalmazni.
