Ostoba aki ismétli önmagát, és a hallgatóját is ostobának tartja.
Ha az, akihez beszélsz, az általad mondottak hatására rosszabb véleménnyel lesz arról, akiről beszélsz, akkor pletykálkodsz – úgyhogy hagyd abba.
Figyeld meg: ha egy kapcsolatban az egyik félnek gyengült a hallása, a másik megállás nélkül beszél, beszél, beszél.
A törött csont összeforr, de a fegyverként használt szavak olyanok, mint a lassan adagolt méreg, életünk végéig kifejtik hatásukat.
Sokszor van úgy, hogy tökéletlen vitézkedéssel csak odapökjük a szavakat annak, akit szeretnünk kéne, de aztán hirtelen felüti a fejét egy csendes gondolat s akkor magunkba szállunk rögtön.
A szavak és mértékek nem adnak életet: csupán jelképezik azt. A mindenségre adott nyelvi magyarázatok tehát magukba zártak, s a leglényegesebbet megmagyarázni és meghatározni képtelenek. A szótár maga is önmagába zárt. A szavakat más szavakkal határozza meg.
Életünk legnagyobb pillanataiban mindig úgy érezzük, mondanunk kell valamit, és így azonnal tönkre is tesszük életünk legnagyobb pillanatait.
A bölcsességhez vezető első lépés a megértés. Azon dolgozok, hogy kevesebbet beszéljek, és próbáljam jobban megérteni a másikat.
Ez a legkülönösebb az emberben… A fontos szavak csak akkor jönnek a nyelvére, amikor már nem tudja őket kimondani.
Mikor már mondani kell valamit, akkor jobb, ha az ember nem mond semmit.
Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockával. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahova az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velük. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal.
Bolond dolog arról, beszélni, ami eltelt és nem jő vissza soha.
Sokszor a szavak hibásak csak. Az ember akar valami jót, s a szavak másképpen jönnek valamiképpen, és egészen más lesz belőle, mint amit az ember akart. A szavak néha csak úgy jönnek, az ember nem is gondol oda, csak kimondja őket, és készen van a baj.
Nem annak a hangját fogják meghallani, aki nagyobbat ordít, hanem aki igazabbat szól. És nem az lesz a legokosabb ember, aki a gyűlöletet tudja, hanem az, aki a szeretetet és a megértést.
A megfelelő szó megteszi a hatását, de soha egyetlen szó sem lehet olyan hatásos, mint egy jól időzített szünet.
Jobb, ha csukva tartod a szád, és ostobának hisznek, mint ha kinyitod, és eloszlatsz minden kétséget.
A szavaknak nagy hibájuk, hogy mindenki mást ért alattuk. Először egyeztetni kell őket, mint a különféle órákat.
