Hálás vagyok azért, hogy részese lehettem a rendszerváltásnak, még videóra is felvettem, amikor a gyermekemet, aki ’89-ben volt 9 éves, arra figyelmeztetem, hogy most mindent figyeljen, mert történelmet élünk. És ez így is volt, és én ezt nagyon élveztem. Az, hogy az ember megél egy történelmi változást, és azt nyomon követheti a sajtóban, a társadalom különböző szeleteiben, hatalmas élmény.
Az apai nagymamám bigott katolikus asszony volt, úgy nevelte a fiát, hogy akár pap is lehet majd belőle. Ezt folyton mondogatta is apámnak, így bizonyára megfordult a fejében, de aztán nem lett pap. Már csak azért sem, mert ateista volt, ahogy én is.
Engem a rendszerváltás előtt is érdekeltek, izgattak a közéleti dolgok, 1990-ben együtt kampányoltam Pető Ivánnal, Deutsch Tamással, és Orbán Viktorral is, mert ő is a mi liberális köreinkhez tartozott. Egyébként én életemben először azt, hogy ellenzék, az apámtól hallottam, és Mikszáthnál olvastam.
Az élet bonyolult kérdéseire csak bonyolult válaszok léteznek. És azok megértéséhez sajnos sokat kell olvasni és tanulni.
A tudomány útja nehéz, fáradságos és költséges út. A sarlatánok mindig előnyben vannak: könnyű, gyors, mindenre kiterjedő megoldásokat kínálnak.
Az áltudományok, ezotéria ellen harcoló ember olyan, hogy ha hall valami oltári nagy baromságot vagy felháborító igazságtalanságot, esetleg vicces agyamentséget, akkor felhördül, és azt mondja, hogy ez nem mehet így tovább, ez ellen tenni kell. Más csak legyint rá, röhög egyet és továbblép.
Egy jó veszekedés nem árt egy házasságnak. Pláne az azt követő kibékülés…
Szülőként mindig vannak pillanatok, amikor adott esetben konfliktusba kell kerülni a gyerekkel – az ő érdekében.
Kölcsön már nem adok. Vagy adok önszántamból, vagy nem adok. Annak semmi értelme, hogy kölcsönnek nevezzük, és majd várom, hogy visszafizetik. Úgysem fizetik vissza.
Az én gondolkodásomban kérdésekre adott válaszokhoz nem szükséges egy transzcendentális lénynek a megfogalmazása. Nyugodtan gondolkodom tovább akkor, amikor bizonyos kérdésre nem találok választ, de odáig soha nem fogok eljutni, mert én magam szégyellném, ha azt a választ kellene adnom egy kérdésre, hogy ez azért van így, mert a Jóisten így akarta. Itt nem lehet megállni. Ez megállítaná az emberiség kultúráját, megállítaná kíváncsiságát, és akkor megszűnne emberiségnek lenni.