Mindig csak annyi erőt használj, amennyi szükséges – se többet, se kevesebbet.
Egyetlen úton járj: Ne bízd el magad a győzelemtől, s ne törj össze a vereségtől. Légy óvatos, mikor minden nyugodt, s ne ijedj meg, ha veszély fenyeget.
A judo a szellemi és fizikai erő leghatékonyabb felhasználásának módja. A támadás és a védekezés gyakorlása formálja a tested és a lelked, továbbá segít abban, hogy a judo filozófiája lényed részévé váljon. Ily módon képes leszel tökéletesíteni önmagadat és hozzáadni valami értékes dolgot a világhoz. Ez a judo végső célja.
Fukuda mester vezetett rá arra, hogy min munkálkodjam az életben; Masamoto mester megmutatta a katák finomságait; Ikubo mestertől változatos technikákat tanultam és megértettem az időzítés fontosságát.
Paradox módon a kudarcot vallott, és a sikerei csúcsán lévő ember is pontosan ugyanabban a helyzetben van. Mindkettőnek el kell döntenie, hogy mi lesz a következő lépése, s milyen ösvényen haladjon jövője felé.
A szégyen csupán pillanatnyi, ha kérdezel, de örökké tart, ha műveletlen maradsz, mert nem kérdezel.
Ha van erőfeszítés, akkor mindig van eredmény is.
Nézz szembe a félelmeddel, ürítsd ki magad, bízz a saját hangodban, engedd el az irányítást, higgy az eredményekben, kapcsolódj egy nagyobb célhoz és nyerj értelmet a küzdelemből.
Nem az a fontos, hogy jobbak legyünk másoknál. Az számít, hogy jobbá váljunk, mint amilyenek tegnap voltunk.
A judo segít megérteni, hogy az aggódás energiapazarlás.
Azoknak az időknek az edzésmódszerei meglehetősen különböztek a maiaktól. Egy módszer, amire különösen jól emlékszem, az volt, amikor Fukuda egymás után többször megdobott. Az első akalom után azonnal felpattantam, és kértem, magyarázza el, hogyan dobott. Ő csupán annyit mondott: „Támadj újra!” – majd újra megdobott. Szembeálltam vele, és megismételtem a kérdést. Fukuda ismét csak annyit mondott: „Gyerünk!” – majd ismét a földön találtam magamat. Végül rámkiáltott: „Azt hiszed, puszta magyarázatokból meg fogod tudni tanulni a jujutsut? Támadj újra!”. Ismét a tatamira kerültem. Ezzel a módszerrel megtanította, hogyan hajtsak végre egy dobást, annak megtapasztalásán keresztül, ahogyan elveszítem az egyensúlyom, és ahogyan megdobnak az adott technikával. Ha jól emlékszem, a technika, amit ily módon aznap nagyon gyorsan megtanultam, a sumi-gaeshi volt.
Mikor elkezdtem jujutsut tanulni, a tanítványok kevés jó tanácsot kaptak arra nézve, hogyan kerüljék el a rengeteg apróbb fájdalmat, ami a mindennapos kemény edzésekkel járt. Hajlamosak voltunk nagyon erőteljesen gyakorolni a technikákat; tagjainkat olyan szögekbe facsartuk, és izmainkat olyan helyezetekben használtuk, ami a normális, mindennapi életben nemigen jellemző. Ezért az edzések utáni napon gyakran annyira fájtak az ízületeim, hogy néha már az ágyból felkelés is problémát okozott, nemhogy a felállás ás a járás. Ezen kellemetlenségek ellenére folytattam a mindennapos edzést, egy alkalmat sem hagyva ki.
Kétféle judo van. A kis judo csak a technikákkal és a test fejlesztésével foglalkozik. A nagy judo az élet értelmének elérését is célul tűzi ki: a lélek és a test a lehető leghatékonyabban van használva.
