Nem csupán csak egy véletlen,
Hogy más kidőlt, de te életben,
És írod át, amit írt az életed rád.
Megjöttem, és lettem egy kisgyerek
Nem kértem, csak kaptam egy életet
Lett vágyam, lett álmom, bár céltalan
Mert térkép nincs hozzá, hogy merre van.
Nézz rám! Még nem nőttem fel.
Vad a szívem, hát így fogadj el!
És ha néha tévútra visz majd a vér,
Ez a rossz fiú, tudd, hazatér.
Álmodj velem nagyot bátran,
Helye van a nagyvilágban, nézd,
gyere nézd!
Írjunk együtt legendákat,
Híre majd az égig száll,
Ha kész az egész.
Léphetsz egyformán, mit is vársz?
Álarcodban már alig látsz.
Élhetsz egyformán, hiszed még,
De értsd meg, holnap már ez nem elég!
Nem akarom, hogy azt hidd, jobb lettem,
Mert egy nap neked mindent megtettem,
Bennem minden a régi, te rólam mást hittél,
Mert a vér nem válik, a vér nem válik vízzé.
Menj, ha szép ígéret hajt,
Menj, hogy visszatérhess majd, így van jól!
Mindegy, vágyad hova hajt,
Minden út csak hazatart… így van jól!
Voltam már lenn, és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentől.
Keserű a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!
Szabadon élek, szabadon érzek,
A szívemnek nincs akadály,
Csak hagyom, hogy égjen
És vigyen a vérem, mert szabadon semmi se fáj.
Menj, küzdj az álmodért,
Minden vágyadért, mi benned él.
Győztes lesz a harc,
Ha nincs több hátraarc,
Végül majd tiéd, miért szívből küzdenél.
Van az úgy, hogy senki se vár,
Visz az út, ahol senki se jár.
Van az úgy, hogy akad egy hely,
Ahol végül otthon leszel.
Nem is élsz, ha már nem érzel!
Sosem égsz, ha félig égsz el!
Csak az a bűn, mit bűnnek érzel, s nem a vágy!
Lehet, hogy csak egyszer élsz,
de tiéd lehet, bármit kérsz.
Ha szabad vagy, és szállni se félsz,
csak tépd le a láncot, és célhoz érsz.