Semmire nem emlékszem az estéről. Ahogy megkaptam a díjat, utána minden tökre elmósodott. Az egész estéből nulla dolog maradt meg.
– mondta az Oscar-díj átadása utáni eseményekről
Rengeteg ember odajön hozzám, hogy mondhat bárki bármit, nekik tetszik a Macskanő. Én meg kíváncsi leszek, hogy mit mondanak azok a bárkik? És kiderül, hogy leszarozzák a filmet, de engem elismernek, hogy menő voltam benne. Szóval ezek a dialógusok nagy nevetésbe torkollnak. Arra kérnek, csináljam meg a második részét a Macskanőnek, de ez biztosan nem fog összejönni ebben az életben.
A cukor az ellenségem. Bármilyen édességet elém rakhatnál és bármennyit fizethetnél érte, hogy megegyem, nem tenném meg. Egyszerűen nem érdekel.
Az életkor csak egy szám, amelyet születésünkkor ránk ragasztanak. Minket, nőket ráadásul sokkal inkább ez alapján határoznak meg, és ez nagyon korlátozó tud lenni. Elhisszük, hogy így vagy úgy illik viselkednünk. Ezzel a mentalitással le kell számolnunk, nemet kell mondanunk és mindent megtennünk, amire képesek vagyunk, ameddig csak jólesik. Ez bármi lehet, amit csak akarunk.
Lehet, hogy jó érzés, amikor mindenki téged bámul, de számomra ez mindig keserédes siker volt, hiszen arról egyáltalán nem tehetek, hogy milyen testbe születtem. Ellenben arról nagyon is tehetek, hogy milyen anya és milyen társ vagyok, hogy milyen filmekben szerepeltem, hogy mit értem el színészként, illetve a jótékonysági munkámmal. Igenis fontosak nekem azok az eredményeim, amelyekért oly sokat dolgoztam, és ha valaki más szintén értéket lát ezekben, az nagyon jólesik.
Mindig is tudtam, hogy több vagyok az arcomnál és a testemnél. Így hát, mikor a külsőm kopni kezd, életemben először az emberek talán más tulajdonságaimra is felfigyelnek majd, olyanokra, amelyek szerintem sokkal érdekesebbek.