Ne tervezgess! Olyan rövid az élet. Ne álmodozz örökké, menj és cselekedj!
Annyi ideig féltem attól, hogy bármikor történhet veled valami. És hiába gyógyultál meg, nem tudtam ettől az érzéstől elszakadni. Mostanáig. Muszáj. El kell fogadnom, hogy teljes életet élhetsz! Ne szeressél! Nem úgy értem… persze, hogy szeress, csak ne tőlem függj! Nézd, én mostanáig, amit csak tudtam, megadtam neked. Komolyan. A saját lábadra kell állnod!
Bármilyen szerencsésen jönnek a lapjaid, előbb-utóbb lesz egy olyan játszma, amikor a szerencse a másikat segíti.
Az élet játék, és csak szerencse kell hozzá.
Az esély nem szabályokon és elveken múlik, szerencsén. Akinek szerencséje van, az nyer.
Ne feledje! Bármi legyen, bármilyen szörnyűség történjen velünk, az élet jó dolog.
Ha a bűnöd az, hogy mindhalálig szerettél, a büntetésed az lesz, hogy azután is az ő nevét kell kiáltanod.
A hűség nem az, amikor más akaratával szembemész, barátom. A hűség az, ha önmagad akarata szerint teszel.
Akkor is lehetsz hűséges, ha elfutsz valaki elől, és akkor is, ha odafutsz valakihez.
Minden, ami hűséggel kezdődik, árulással ér véget.
A hűség istenigazából nem is erény, inkább csak a szeretet vaksága.
Micsoda megfoghatatlan dolog ez a hűség! Vajon a titoktartás lenne a valódi hűség, vagy a hallgatás? Hallgatás akkor is, ha az életünk múlik rajta? Vagy egészen egyszerűen olyan, mint a halál, ahol nincs alkudozás, ha átlépted a határt, ott is maradsz. Bármilyen remény is élteti az embert, ha a hűség elillan, nincs, aki megmenthet bennünket a végzetünktől. Kicsit olyan, mint a gonoszság, az mindig ott lapul az emberben. Suttog nekünk valahol legbelül, mígnem elfelejtjük, kik vagyunk. Amikor pedig eljön az elszámolás ideje, már nem ismerünk hűséget.