Egyébaránt épen nem akarok boldogító idvezítő terveimmel csak a’ magyar nemzetre szorítkozni: az egész emberi nem’ általános boldogítása… fekszik nekem szivemen. Mi fölséges, édes érzés lesz, ha minden választékok leomolván, az ember az embert embernek nézi.
Bolyai János
1802. december 15. - 1860. január 27.
magyar matematikus és hadmérnök
Az emberek olyanok, hogy csupa irigységből, gonoszságból kikoholnak rendszerint minden hírt, hazugságot, mely szájról szájra geometriai progresszióban terjed és közhitet talál.
Ezért mondom én: gazdagok azok, akiknek kérdéseik vannak, s a legszegényebbnél szegényebbek, kiknek csak válaszaik. Ezért mondom én: ne a kérdések nyugtalanságától félj: a megnyugtató válaszoktól! És ne a kérdések bonyolultságától rettegj: az egyszerű válaszoktól!
Már kisgyermek koromban feltettem magamnak a kérdést, hogy végtelen sok prímszám létezik-e?
Nyilván nem az az érdekesb: hogy a kenyeret… kinyér, vagy Brod, vagy panis-nak nevezik, hanem arról előre gondoskodni, hogy szükség esetén ne hiányozzék.
Nincs egyéb dics s érdem, mint az önérzet, s a mások művelődése s boldogsága előmozdítása s emelése tudatából eredő beljutalom.
A főnek kell művelnie a szívet.
Amíg csak egy megelégületlen van, addig senki tökélyes boldog állapottal nem dicsekedhetik.
Az igazságnak nincs szüksége arra, hogy az emberek egy helyre gyűljenek imádatára.
A semmiből egy új, más világot teremtettem.
Semmit se szeressek félig csinálni, vagyis a tökély előtt megelégedni.
Az ember akkor ember, ha az összes választási lehetőség közül a legnehezebbet választja.
