Egyébaránt épen nem akarok boldogító idvezítő terveimmel csak a’ magyar nemzetre szorítkozni: az egész emberi nem’ általános boldogítása… fekszik nekem szivemen. Mi fölséges, édes érzés lesz, ha minden választékok leomolván, az ember az embert embernek nézi.
Az emberek olyanok, hogy csupa irigységből, gonoszságból kikoholnak rendszerint minden hírt, hazugságot, mely szájról szájra geometriai progresszióban terjed és közhitet talál.
Ezért mondom én: gazdagok azok, akiknek kérdéseik vannak, s a legszegényebbnél szegényebbek, kiknek csak válaszaik. Ezért mondom én: ne a kérdések nyugtalanságától félj: a megnyugtató válaszoktól! És ne a kérdések bonyolultságától rettegj: az egyszerű válaszoktól!
Már kisgyermek koromban feltettem magamnak a kérdést, hogy végtelen sok prímszám létezik-e?
Nyilván nem az az érdekesb: hogy a kenyeret… kinyér, vagy Brod, vagy panis-nak nevezik, hanem arról előre gondoskodni, hogy szükség esetén ne hiányozzék.
Nincs egyéb dics s érdem, mint az önérzet, s a mások művelődése s boldogsága előmozdítása s emelése tudatából eredő beljutalom.
Amíg csak egy megelégületlen van, addig senki tökélyes boldog állapottal nem dicsekedhetik.
Az igazságnak nincs szüksége arra, hogy az emberek egy helyre gyűljenek imádatára.
Semmit se szeressek félig csinálni, vagyis a tökély előtt megelégedni.
Az ember akkor ember, ha az összes választási lehetőség közül a legnehezebbet választja.