A gond az csupán, hogy a józan ítélőképességünk soha nem teljesen józan.
Mindannyian csomópontok vagyunk egy olyan hálózatban, amely több milliárd más csomóponttal kapcsol össze minket. Ahhoz, hogy lássuk, hogy valaki milyen hatást gyakorol a kollektív környezetére, először is a saját hálózatában a többi csomópontot kell megvizsgálnunk, pontosabban az ezek által adott reakciót az illető teljesítményére.
A siker kollektív mérőszám, amely azt mutatja meg, hogy az emberek hogyan reagálnak a teljesítményünkre.
Minél többet tudunk arról, mennyi minden romolhat el sejtjeinkben, annál nagyobb csodának tűnik, hogy időnként mégis egészségesek vagyunk.
A betegség csak úgy „ránk tör”. Mintha egy kiszámíthatatlan merénylő sújtana le ránk véletlenszerűen és felfoghatatlanul.
Senkiben sem bízunk annyira, hogy elhiggyük, mindig helyes döntést hoz.
Noha az élet véges, a kor csak egy szám. Valójában csak egy évenként ismétlődő lehetőség, hogy a barátainkkal ünnepeljünk.