Az ember változik. És akit nem hagysz változni, az meghal.
Amikor szeretsz valakit, valójában kihasítasz magadból egy darabot, hogy a másik egy darabjával pótold.
Túl sok határt szabsz, vézna ember. Talán pont ezek miatt vagy magányos.
Minden ami megszületik, véget is ér, vézna ember. Még maga az univerzum is.
Csak akkor vágyakozol utána, amikor már messze van. Miért? Hol volt ez a vágyakozás, amikor még együtt voltatok?
Lehetetlen kapcsolódni olyanhoz, aki nem hajlandó semmi mást meglátni önmagán kívül. Aki kizárólag akkor kapcsolódik, ha abból ő maga épül. Először azt hittem ez a fajod sajátja, önzőség, rövidlátás, de a te Lenkádon át most már megértettem. Ez csak Te vagy. A magányodat magadnak köszönheted.