Tudtam, hogy egy atléta csak nyugodtan, lazán és kiegyensúlyozottan zúzhatja be a korábbi csúcsidőket. Ha az ember olyan nagyra törő célokkal indul neki bármelyik versenynek, hogy – mondjuk – most majd megdönti a világcsúcsot, csak fölösleges tehet vesz magára. Stresszelni fog, azzal pedig csak megnehezíti a futást.
Míg az átlagos srácok idegesen, reszketve érkeznek az olimpiára vagy a világbajnokságra, az igazi nagy sztárok, mint Michael Johnson vagy Maurice Greene, ettől a nyomástól és stressztől lázba jönnek. Testileg és lelkileg is magasabb szinten élik meg a versenyt. És a Nagy Pillanatban hegyeket képesek megmozgatni a teljesítményükkel.
A szurkolók mindig is az őszinteséget értékelték. Nem a csillogó technikát keresték, hanem azokat, akik megszakadtak a pályán a csapatért.
Ha vadásznak rád, akkor valamit jól csinálsz! Egészen elégedett vagyok, jól érzem magam ebben a helyzetben. Próbálok nem sokat gondolkodni ezen, mert a legjobb módszer arra, hogy ne vadásszanak le, ha versenyeket nyersz.
– mondta a 2025-ös Miami nagydíj előtt arról, hogy milyen érzés a bajnoki tabella élén állni
Súlyzózni nem szerettem, egyrészt féltettem a csuklómat, másrészt lemerevedtek a vállaim. Alkat kérdése: van olyan csapattársam, aki százhúsz kilóval nyom fekve, és ugyanúgy úszik, mint én – nekem viszont a csuklóm és a gerincem miatt a fekvenyomás gyakorlatilag kimaradt az utolsó húsz évben.
Gyerekkorunk óta belénk ivódott, hogy ebben a sportágban csak akkor vagy valaki, ha olimpiát nyertél. És miután ez megvolt, minden megváltozott. Addig az motivált, hogy ne kapjunk ki. Azután már az, hogy minél többször győzzünk. És ez nagyon más. Azt ugyanis tudod, hogy mindig nem lehet győzni, viszont ha néha vereséget is szenvedtünk, az messze nem vágott úgy a földhöz, mint korábban. Ettől pedig csak még jobban kezdesz játszani: ha nem akarsz kikapni, akkor félelemmel játszol, hiszen tartasz a bukástól és a párosuló kritikáktól. De ha a sikerért hajtasz, a győzelem öröméért, az teljesen más.
Én tisztában voltam a képességeimmel, nagyjából az első pillanattól kezdve. Az egyetlen különleges dolog, hogy balkezes voltam, viszont labdaérzékem úgyszólván alig volt, sőt. Csakhogy a vízilabda az egyetlen labdás sportág, ahol ettől még a legjobbak közé kerülhetsz, hiszen itt az érzék csak akkor számít valamit, ha már odakerülsz, hogy lőhetsz egyáltalán. Ahhoz viszont bírnod kell az úszást, a test test elleni játékot, és ez nekem ment.
A vízilabdában a munka számít: én azért jutottam el eddig, mert tudtam dolgozni. Nekem ez a titkom: lételemem volt az edzés. Bár befejeztem, továbbra is leúszom a napi 2-3 ezer métert, elmegyek futni húsz percet – és csinálom, mert szeretem, függetlenül attól, hogy pontosan tudom, a hétvégén már nem lesz meccsem soha többé.
Vízilabdában a kapus- és a centerposzt meghatározó. Egyikhez elsősorban az irányítókészség, a rutin szükséges, a másikban már ahhoz is elengedhetetlen a férfierő, a súly, hogy felérjél az ellenfél kapujához.
Anglia előtt szép sorozatunk volt, egy kisiklással. A csehszlovákokat szeptemberben 5:1-re vertük Prágában. Októberben az osztrákokat győztük le 3:1-re. A Práterben már igazi wembleyi hangulat volt. Aztán az utolsó kanyarban jött egy kisiklás. A svédek ellen Pesten. Egy kicsit elhülyéskedtük a dolgot, meg féltünk a sérülésektől. 2:2 lett. Képzeld el, mellé rúgtam egy 11-est.
Vitray azt mondta rólam néhány évvel ezelőtt a magyar tv-ben, hogy már nem emlékszem a londoni 6:3-ra. Hát lehet arra nem emlékezni? Harminc év múltával is itt él bennem minden perce.
Akik nem szurkolnak nekünk akkor, amikor vesztésre állunk, akkor se szurkoljanak, amikor nyerünk.
– mondta az itthoni törökök elleni 3-0-ás vereséget követően – 2025. 03. 23.
Muhammad Alit a legjobb éveiben egészen biztosan csak egy puskával lehetett volna megállítani, nem bokszkesztyűkkel. Ha nincs az a három éves kihagyás a katonai szolgálat megtagadása miatt, akkor minden rekordot megdöntött volna.
Meg voltam lepve, mert nem gondoltam, hogy Baumgartner Zsolt ennyire jó pilóta! Egyike volt a sok fiatal, nagyon-nagyon tehetséges versenyzőnek, de túlságosan rendes volt. Nagyszerű személyiség volt, nem volt arrogáns, mindig udvarias és kedves volt. Nem tudom, hogy manapság mi a helyzet vele, de feltételezem, hogy egy nagyon finom egyéniség lett belőle, mert csodálatos, nagyszerű személyiség volt már akkor is. Viszont, mint tudjuk, a sportemberek nem ettől válnak naggyá… A sportemberek önimádóak, arrogánsak, őrülten magabiztosak, akik gyakorlatilag bármire képesek azért, hogy elérjék, amit akarnak.
A versenyzés fanatikusoknak való. Csak az fogjon bele, aki úgy érzi erre született, s készen áll mindent megtenni a sikerért.
Ha te kimagasló, de igazán kimagasló izomtömeget akarsz, amikor egy zsákba öltözve is látszik, hogy mit képviselsz, akkor TE kell legyél az az ember a teremben, a városban, akivel nem mer senki edzeni, mert a negyedétől is ELPUSZTULNÁNAK.
Motivációs idézetek edzéshez, Sport idézetek, Testépítés idézetek
Az konditermi mozgást tartom a társadalom legnagyobb egészségmegőrző faktorának a jövőben, hiszen egyre több ember jár edzeni, ami nagy öröm számomra. Ajánlom mindenkinek, mert például negyvenéves korban már nagyon látszik két férfin a különbség azok között, akik nem sportolnak, vagy akik mozognak. Óriási különbség van a kinézetükben, a kisugárzásukban, a fizikumukban és ami a leglényegesebb, az egészségükben is. Ötven- hatvanévesen pedig még nagyobb ez a különbség.
Én is megteszek mindent, amit olyan sokan; tornázom, mozgok, odafigyelek a kondíciómra, de valójában a közönség tartja bennem a szuszt és a lelkesedést.