– Ada, hol a pics*ban van a télapó?
– Nem tudom, mostanra ide kellett volna érnie.
A gyerekek hisznek a Mikulásban; a felnőttek a gyermekkorban hisznek.
Természetesen létezik a Mikulás. Csak arról van szó, hogy senki sem tudja egyedül megcsinálni azt a munkát, ami rá hárul. Ezért van az, hogy mindenki Mikulás. Én is, te is.
Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted.
– Honnan jöttél, Télapó?
– Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Feneketlen zsákom mélyin
citrom-narancs is akad,
osszátok szét gerezdenként,
veszekedni nem szabad!
Mikulás apónak
Jaj, de nagy a zsákja!
Aki amit szeret
Benne megtalálja.
A Mikulás aranyos, közvetlen,
adogat csokikat önzetlen.
A gyerekek azért is éljenzik,
mer` a Mikulás sohase vérengzik.
Csokit kap a jó gyerek,
Ám aki rossz volt, nem nevet:
Virgácsot kap a krampusztól
Sok finomság helyett.
Alszik a gyereknép, sejtelme sincs,
Hogy az ablakon zörren a kilincs.
És nyíl az ablak lassan s megjelen
Mikulás apó késő éjjelen.
Jóságos szeme – mely kedves dolog! –
Az alvó gyermekekre mosolyog.
Aztán ablak közt egy s mást ottfelejt,
Egy-két mogyorót a földön elejt.
Amikor télen hullni kezd a hó,
Indul útjára Mikulás apó.
A szél szakállát tépi, lengeti,
De ő kigyelme ezt csak neveti.
Szélnek, viharnak vígan neki vág,
Csak egy arasz neki a nagyvilág.
Egy pillanat: átszáll a tengeren,
Egy pillanat: mindenütt ott terem.
Mi lehet a zsákodban?
Azt kapom, mit álmodtam?
Egész évben jó voltam,
szót fogadtam, játszottam!
Ritkán voltam rendetlen,
gonoszságot nem tettem!
Rossz szóval sem bántottam,
senkinek sem ártottam!
Kipucoltam csizmámat.
Egy jó gyerek mit várhat?
Piszkos szegénységben nőttem fel, és nem kerülte el a figyelmemet, hogy mintha kissé osztályista hapsi lenne ez a Télapó. Nagyon úgy tűnt, hogy egy csomó klassz ajándékot hoz azoknak a gyerekeknek, akik különben is gazdagok, míg a szegény gyerekeknek annál kevésbé.
Mikulás közeleg
nagy zsákkal,
szalutálj katonás
haptákkal:
álljon a sorba a
kiscsizma –
a keféd szaporán
tisztítsa.
Elgondolkoztál-e már,
Hogy a Mikulás mit csinál,
hol tart kocsit és lovat
míg ajándékokat osztogat?
Parkolhatna a tetőn
míg a kéménybe leszáll,
de lecsúszik és leesik,
ha a szánnal odaáll.
Ha a kertben hagyja ott,
Nekiláthatna legott
kúszni föl a tetőre,
bemászni a kéménybe.
Vajon tényleg mit csinál?
Szánkójával hova áll?
Arra kérlek, ha látod,
kérdezd meg. – A barátod.
– A Mikulás nem létezik – mondtam.
– Az lehet – felelte apu. – De az ajándékok igen.
Igazság szerint jómagam a hűvösebb klímát kedvelem. Annyira rajongok a télért, hogy beállhatnék rénszarvasnak a Mikulás fogatába!
– Szóval nem törték fel a zárakat, és nem másztak be az ablakon. Akkor hogyan jutottak be? Feketemágia segítségével?
– Nem zárhatjuk ki.
– A kandalló kéményét befalazták, szóval a Mikulást is kihúzhatjuk a gyanúsítottak listájáról.
A Mikulás minden állat számára ismerős volt a környéken. Hiszen csakúgy, mint nekik, az Északi-sark volt az otthona. Még akkor is, ha senki sem sejtette, hogy merre lehet a kristálytiszta jégből készült házikója. Néhányan azt állították, hogy egy úszó jégtáblán, hogy a Mikulás mindig lakcímet tudjon változtatni.
Az egyetlen, aki nálunk északabbra lakik, és még őrültebb, az a Mikulás.
A Mikulás egy szimpatikus arcú, megtermett, piros ruhás, fehér szakállú öregember, aki jó gyerekeket keres, hogy megajándékozza őket. Manó szerint nem kéne ilyen válogatósnak lennie: bármilyen gyereknek örülnie kellene, nem csak a jóknak.