Megváltoztam, mert nem gondoltam, hogy amit én adok a világnak az elég lenne.
Az idő múlásával megváltoztam. Ez a dolgok rendje. Mindenki változik. Az örömeinkre és a fájdalmainkra reagálva fejlődünk.
– Szerinted megváltoztam? Picit felnőttebb lettem?
– Megnőttél?
– Csak ennyi?
– Hát ja.
Most, jelen pillanatban elhiszem, hogy megváltoztam. De nem tudom, meddig tart ki ez a hit. Még mindig szólongat a régi élet. Néha finoman, … Itt és most minden további nélkül hátrahagynám, de mi lesz, ha később visszatér, méghozzá kamatostul?
Mióta hazaértem az utazásomról a szomszédaim azt mondogatják, hogy megváltoztam. Én a következő kérdéssel felelek nekik:
– Mi értelme az utazásnak, ha nem az, hogy szélesítse a látókörünket?
De aztán megváltoztam, mert volt kiért jobbnak lennem.
Megváltoztam. Nem örülök neki! Eddig kiismertem magam magamon. Most már nem.
Megváltoztam. Érzem a zsigereimben. Hirtelen másmilyennek látom a világot. Élesebbek a körvonalak, mélyebbek a színek, erősebbek az illatok.