Holnap Húsvét: pirostojást
szállít Nyúl a gyerekeknek:
Aki rossz volt – keveset kap
aki jó – az többet, szebbet!
Húsvéti idézetek
A húsvét tudatosítja bennünk, hogy Isten akkor is jelen van, amikor közvetlenül nem észleljük. A húsvét azt az örömhírt hordozza, hogy – bár úgy tűnik, a dolgok egyre súlyosbodnak a világban – a Gonosz már legyőzetett.
Nyúlmamám, te, Nyúlmamám,
késő van már, nem korán,
azt ígérted, vízre szállunk
húsvét napja hajnalán.
Mert hajózni megtanul
vízmelléki Büszke Nyúl.
Közeleg a húsvét…
[…]
S az ünnepek alatt megnő a giccs/négyzetméret aránya is. Ilyenkor a nyuszik a főszereplők. S ők mit tesznek minderre? Amit a dolguk: tojnak rá.
Mit tojik a húsvéti nyuszi? Amit a többi nyúl természetesen. Sok kis csokibarna bogyót, amelyek pralinéra, apró csokoládétojásra emlékeztetnek. Innen már egy gondolatlépés csak, hogy a húsvéti nyuszi tojja a hímes tojást és általában a húsvéti ajándékot. A nyúlra vonatkozó közismert hiedelemnek ez a magyarázata semmivel sincs közelebb a valósághoz – de messzebbre sincs tőle! –, mint azok, amelyeket minden húsvétkor közreadnak a lapok, s hallhatunk a rádióban meg a televízióban.
Elérkezett a következő húsvét, amikor újjáéled a természet, a mandulafák a tavasz első hírnökeiként büszkén emelik királynői koronájukat, kikandikál a halott téli földhalom alól a fehérlő tavaszi tőzike, hivalkodón emeli fejét a mélylila sáfrány, és a nap sugarait imitáló tavaszi hérics nyújtózkodik a talajon.
A húsvét arról szól, hogy létezik egy másik élet az után, amink van.
A Húsvét megünnepléséhez kevés az emlékezés. Meg kell nyílnunk Jézus előtt. Közösséget kell vállalnunk vele és egymással. Jézus szolgáló szeretete kell, hogy szíven találjon minket. Az ünnep elmúlik, de a köztünk lévő Ország hirdetése minden nap feladatunk. Ez az Ország akkor teljesedik, ha tesszük is, amit Jézus örökségül ránk hagyott. Feladatot kaptunk. Egész életünkben mosnunk kell egymás lábát.
A húsvéti békéhez vezető út saját sötétségeink Jézussal való szemlélésén keresztül vezet. A halott megváltóval együtt elszenvedni, hogy amit önmagunkban és magunk körül szennyesnek, békétlennek látunk, azt átjárja az ő megváltó szeretete.
Húsvét van,
hát korán keltem,
meglocsolni
a kiskertem,
és hogy szedjek
friss harmatot!
Ugye, szép hölgy,
locsolhatok?
Néha csak meg kellene nyugodnunk Isten ölében. Akkor hinnénk, sőt tudnánk, hogy amikor a húsvétról beszélünk, az nem csupán egy évente ismétlődő ünnep, hanem életünk legcsodálatosabb valósága.
A húsvét arról beszél nekünk: sohasem a szenvedésé az utolsó szó. Annyira valóságosan nem, amennyire a mi Urunk, Jézus életének a végállomása sem a passióút és a Nagypéntek volt… Ahogyan Nagypéntek után Húsvét következett, ahogyan a halálból előtört az élet, akkor ott – így van ez ma is. Valóban a szenvedés és a könnyek örömmé változtak akkor – és változnak ma is.
Húsvét van – gondolta, és még az arcára sütő napban is érezte, hogy ünnep van az egész világon.
Húsvét örömhíre az, hogy minden vallásosság nélkül, hitvalló hitetlenként is élvezhetjük. Zabálhatjuk a sonkát és a vele főtt tojást, és aztán keresgélhetjük a nyuszi csokitojásait sötétedésig anélkül, hogy egy pillanatig is komolyan kellene vennünk az ősrégi, és amúgy is korhatáros horrormeséket. Kedves gyerekek, húsvéthoz nem kell Krisztus, csak életöröm. És hús. Meg csoki.
Mi vagyunk a nyuszikák,
Rajtunk gyönyör uszik át,
Ma fog a húsvét lefolyni,
Ma fogunk, ma fogunk
Piros tojásokat tojni.
Hát itt a husvét, alleluja!
És ilyenkor öntözködni szokás,
S az ezüstbokás
Verőfény táncol az emberek szivében,
S a tavaszi veréb dudolász a fákon,
Mint valami kis szárnyas furulya,
S a télikabátot zálogba vágom,
S randevúra hívom az ideálom.
A húsvét hangulata úgy közeleg e napokban, mint egy szép fehér madár árnyéka, szállongva halad a folyó tükrében. Napról napra újabb kalendáriumi érzések révedeznek föl az emberi lelkekben, mert a naptár legnagyobb hangulatcsináló.
Anyám mindig azt mondta, hogy a húsvét később van, mert így olcsóbban meg tudta venni hozzá a dolgokat.