Gólt szerezni könnyű. Csak olyannak kell lenned, mint Zlatan, és jön magától!
Foci idézetek
Még a Juventusban voltam, és az Inter ellen játszottunk. Materazzi alám csúszott, de úgy, mint egy orgyilkos. Négy évvel később az Interben egy Taekwondo mozdulattal úgy megütöttem, hogy kórházba került. Sztankovics megkérdezte tőlem, hogy miért csináltam, mire én azt válaszoltam, hogy már négy éve erre vártam.
Alex Ferguson egy olyan személy, akit mindig a szívemben fogok őrizni, nagyon sokat segített nekem az életemben és a karrieremben egyaránt.
Meg kell jegyezni: a pályára nem a pénz megy, hanem a játékos, a játékos hozza a pénzt, és nem fordítva. Ha valahol vezető lennék, akkor plafont szabnék a kontraktusoknak. Kapjanak olyan alapfizetést a játékosok, hogy civilizáltan megéljenek belőle, ők és a családjuk, de ne többet. Ha rajtam múlna, inkább a prémiumnál lennék bőkezűbb. Így minden játékos megküzdene azért, hogy többet keressen, és nem azt látnánk, hogy szombatonként egyes labdarúgókat nem is érdekel, mi történik a pályán. Sokan úgy vannak, ha nem nyerünk ezen a szombaton, majd nyerünk a következőn, úgyis jön egy gyengébb csapat.
Ha valaki jó futballista volt, az még nem garancia arra, hogy jó edző is lesz. Másfajta képességeket kíván az edzősködés, pláne, ha az illető gyerekekkel dolgozik. Ott az ember egyszerre kell jó pszichológus, apa és anya, illetve jó pedagógus legyen – mindez ritka, de megtalálhatjuk a legjobbakat, ha keressük őket.
Cristiano Ronaldo szenzációs játékos, de egyet nem tud megérteni, hogy amire ő képes, azt más is meg tudja csinálni.
A kedvenc csapatom az FC Barcelona, de Zinedine Zidane miatt a Real Madridot is nagyon szeretem. Nagyon kedveltem a játékát, mert ő olyan futballista volt, hogy már akkor tudta, mit fog játszani, mielőtt megkapta volna a labdát. Oda nézett, ide passzolt. A stílusos játék megtestesítőjének tartottam.
Engem csak a Hamburg keresett meg 1977-ben, csak ők kínáltak szerződést. Ilyen egyszerű magyarázata van annak, hogy miért a HSV-t választottam. Liverpoolból mindenáron el akartam menni – nagyszerű csapat volt, csodálatos szurkolókkal, de én nem az a típus vagyok, aki egész életét egyetlen klubnál tölti – , s a nyugatnémetek hívtak, ráadásul négyszer akkora fizetést kínáltak.
Johan Cruyff minden idők legokosabb futballistája volt, ez vitán felül áll. Ha jól játszott, akkor olyan show-t láthatott a közönség, ami nagy élmény volt. Ha rosszul játszott – és ez ritkán fordult elő – , akkor megpróbálta kiszolgálni a többieket. Ő volt a tábornok a pályán, de egyúttal a közlegény is. Rendkívüli alázattal focizott.
Egyszer megvertük a Manchester Unitedet 5:0-ra. A Manchestert megverni már önmagában is nagy dolog, de 5:0-ra megverni egyenesen bravúr. Emlékszem, a meccs után az ellenféltől csak Eric Cantona állt velem szóba. Odajött hozzám, kezet ráztunk, és annyit mondott: kib…ott jó csapatod van!
-beszélt a Newcastle edzőjeként megélt legszebb élményéről.
Amikor a Liverpoolban játszottam, kaptam egy ajánlatot egy sportszergyártó cégtől, hogy viseljem az ő fehér futballcipőjüket. A szerződés természetesen sok pénzzel járt volna, de azért megkérdeztem előtte Tommy Smith-t, aki a példaképem volt, s mindenben kikértem a tanácsát, akárha apám lett volna. Fehér cipő? Úgy néznél ki a pályán, mint egy paprikajancsi – mondta Tommy. Akkoriban majdnem mindenkinek fekete cipője volt. Szóval nemet mondtam. Aztán néhány héttel később Tommy fehér cipőben futott ki a pályára, s csak annyit mondott magyarázatként: tudod, le kellett beszélnem téged, mert tudtam, hogy én leszek a következő, akit megkeresnek az ajánlatukkal, és az én koromban már alá kell írni minden ilyen reklámszerződést. Szóval így történt.
Nem csupán a Doncaster mondott le rólam a termetem miatt, hanem a Coventry is. Akkoriban többen is azt mondták nekem: tanulj szorgalmasan a suliban, mert belőled nem lesz futballista. Számomra ez külön hajtóerőt jelentett. Szerintem sok kiváló focista kezdte a karrierjét így, a pálya szélén. Edison is megbukott, aztán feltalálta a villanykörtét. Csak azt kell tudni, hogyan alakíthatjuk előnnyé a hátrányt.
Emlékszem, amikor először jártam a Portónál, még a régi Das Antasban, bementem az elnök irodájába, ő pedig elhúzta a függönyt és kimutatott a pályára: »Ez lesz az új otthonod, Pepe. Isten hozott, remélem, boldog leszel a Portónál. A te boldogságod a mi boldogságunk.« Sohasem felejtem el az elnök szavait, miként a csapat színeiben játszott meccseimet sem, mert ez az a klub, amely felemelt a legjobbak közé, és ahonnan a világ tetejére, a Real Madridhoz igazolhattam.






