Három dolog, amit szeretünk: Anfield. Bajnokok Ligája. Győzelem.
– üzent Instagram-oldalán a Real Madrid legyőzése után. (2025. 11. 05.)
Foci idézetek
Messze járok Messitől és Ronaldótól, én csak egy norvég srác vagyok, aki gólokat szerez.
Engem csak a Hamburg keresett meg 1977-ben, csak ők kínáltak szerződést. Ilyen egyszerű magyarázata van annak, hogy miért a HSV-t választottam. Liverpoolból mindenáron el akartam menni – nagyszerű csapat volt, csodálatos szurkolókkal, de én nem az a típus vagyok, aki egész életét egyetlen klubnál tölti – , s a nyugatnémetek hívtak, ráadásul négyszer akkora fizetést kínáltak.
Johan Cruyff minden idők legokosabb futballistája volt, ez vitán felül áll. Ha jól játszott, akkor olyan show-t láthatott a közönség, ami nagy élmény volt. Ha rosszul játszott – és ez ritkán fordult elő – , akkor megpróbálta kiszolgálni a többieket. Ő volt a tábornok a pályán, de egyúttal a közlegény is. Rendkívüli alázattal focizott.
Egyszer megvertük a Manchester Unitedet 5:0-ra. A Manchestert megverni már önmagában is nagy dolog, de 5:0-ra megverni egyenesen bravúr. Emlékszem, a meccs után az ellenféltől csak Eric Cantona állt velem szóba. Odajött hozzám, kezet ráztunk, és annyit mondott: kib…ott jó csapatod van!
-beszélt a Newcastle edzőjeként megélt legszebb élményéről.
Amikor a Liverpoolban játszottam, kaptam egy ajánlatot egy sportszergyártó cégtől, hogy viseljem az ő fehér futballcipőjüket. A szerződés természetesen sok pénzzel járt volna, de azért megkérdeztem előtte Tommy Smith-t, aki a példaképem volt, s mindenben kikértem a tanácsát, akárha apám lett volna. Fehér cipő? Úgy néznél ki a pályán, mint egy paprikajancsi – mondta Tommy. Akkoriban majdnem mindenkinek fekete cipője volt. Szóval nemet mondtam. Aztán néhány héttel később Tommy fehér cipőben futott ki a pályára, s csak annyit mondott magyarázatként: tudod, le kellett beszélnem téged, mert tudtam, hogy én leszek a következő, akit megkeresnek az ajánlatukkal, és az én koromban már alá kell írni minden ilyen reklámszerződést. Szóval így történt.
Nem csupán a Doncaster mondott le rólam a termetem miatt, hanem a Coventry is. Akkoriban többen is azt mondták nekem: tanulj szorgalmasan a suliban, mert belőled nem lesz futballista. Számomra ez külön hajtóerőt jelentett. Szerintem sok kiváló focista kezdte a karrierjét így, a pálya szélén. Edison is megbukott, aztán feltalálta a villanykörtét. Csak azt kell tudni, hogyan alakíthatjuk előnnyé a hátrányt.
Emlékszem, amikor először jártam a Portónál, még a régi Das Antasban, bementem az elnök irodájába, ő pedig elhúzta a függönyt és kimutatott a pályára: »Ez lesz az új otthonod, Pepe. Isten hozott, remélem, boldog leszel a Portónál. A te boldogságod a mi boldogságunk.« Sohasem felejtem el az elnök szavait, miként a csapat színeiben játszott meccseimet sem, mert ez az a klub, amely felemelt a legjobbak közé, és ahonnan a világ tetejére, a Real Madridhoz igazolhattam.
Teljesen szívemből arra törekedtem, hogy visszaadjak valamit a portugál embereknek, azzal, amit a legjobban tudok: a futballal. Sikerült két címet nyernem a válogatottal, ami büszkeséggel tölt el, és megerősít abban, hogy eredményesen harcoltam a nemzetemért.
Egy egy az egy elleni helyzetet a védőnek mindig meg kell nyernie.
A Real Madrid egy példaértékű klub. Soha nem lett volna lehetőségem ilyen sokáig játszani ebben a klubban, ha tényleg olyan őrült és erőszakos játékos lettem volna.
A sorozatban elért 5 BEK-győzelem nem a véletlen műve volt, ez azoknak az értékeknek köszönhető, amik azóta beleivódtak a mezekbe, a címerünkbe. Az akkori sikerek kijelölték az irányt, és ennek köszönhető, hogy a Real Madrid hosszú évtizedek elteltével, még most is a világ legnagyobb klubjai közé tartozik.
Di Stéfano és Puskás káprázatos párt alkottak, ez az igazság. Nekem nem adatott meg, hogy élőben lássam játszani Puskást, de édesapámnak annál inkább. Az ő történetein nőttem fel, állandóan a Real Madrid BEK-sikereiről mesélt, és az elmondása alapján kétség sem férhet ahhoz, hogy annak a csapatnak ők ketten voltak a kulcsfigurái.
A Real Madrid Puskásék által lett referencia szerte a világon.
Óriási tiszteletet érzük a Real Madridnál Puskás iránt, mind a mai napig. Nagyon fontos, hogy becsben tartsuk azokat, emlékezzünk azokra, akik a klubunkat hozzásegítették ahhoz, hogy mára ekkora presztízse van. Puskás Ferenc a történelem legjobb Real Madridjának volt az egyik kiemelkedő játékosa, és az az igazság, hogy örökre az adósai leszünk azért, amit a klubért tett.
– Maguk a Reál Madrid? – Nem, mi vagyunk a Szoc. Reál Budapest. – Az meg mi? – A Reál Madrid és a szocialista realizmus keveréke.
Nem éreztem úgy, hogy a csapat tagja lennék, nem kötődtem a játékostársaimhoz. Ilyet Liverpoolban nem éreztem, azok voltak életem legszebb napjai. A stáb odafigyelt rám, különlegesnek éreztem magamat. Mindig alig vártam, hogy odamenjek, a válogatottnál viszont csak a meccsek és az edzések voltak jók, utána legszívesebben hazamentem volna.
Az idióták egyáltalán nem értenek a futballhoz, és mégis elmondják a véleményüket.
Van egy fontos dolog, amit Nagymihályban tanultam egy egykori kapustól, Marián Kelementől: egy hálóőrnek a győztes és a vesztes meccsek után is ugyanúgy kell viselkednie. Meg kell találni azt a lelki egyensúlyt, nehogy egy sikeres találkozó után valakivel elszaladjon a ló, vagy esetleg egy vesztes mérkőzés után összeomoljon lelkileg. Egyik sem ideális állapot.
A labdarúgás megadott nekem mindent, sokkal többet is annál, amit el tudtam képzelni. Ha nem lett volna a függőségem sokkal többet is játszhattam volna még. De ez már a múlt. Jól vagyok, és csak azt sajnálom, hogy most nem lehetnek velem a szüleim.
