Az ember bármennyire is igyekszik, nem ismerheti meg tökéletesen egyetlen családtagját sem, nem élheti a másik életét, és idővel dönteni kell, hogy az önző birtoklási vágy vagy az elfogadó szeretet uralkodjon.
Azt, ami van, úgy, ahogy van – tehát az igazat igaz módon kimondani felszínesnek látszik; azt, ami van, úgy, ahogy nincs – tehát az igazat nem igaz módra, fordítva kimondani mély értelműnek látszik.