Foci idézetek

A Barcánál a játékosoknak meg volt tiltva, hogy sportkocsival járjanak edzésre. Nevetséges volt. Senkinek semmi köze hozzá, milyen autót vezetek. Aztán áprilisban, az Almería elleni meccs előtt a Ferrari Enzómmal mentem a melóba. Nagy balhé volt.

Gyermekkori álmom volt, hogy a Barcelonában játsszak. A fellegekben jártam, aztán Messi elkezdett nyafogni. Középen akart játszani, nem a szélen, így megváltozott a rendszer, engem meg feláldoztak.

Lionel Messi fantasztikus. Hihetetlen srác, de nem igazán ismerem. Teljesen mások vagyunk. Ő 13 évesen érkezett a Barcába, Abban a kultúrában nőtt fel, neki nincs baja az ottani „iskola” szarsággal. A csapatban csak körülötte forog a játék. Briliáns fickó, de most már itt vagyok, és több gólt fogok rúgni, mint ő.

Egy sérült Zlatan nagyon komoly veszteség minden csapatnak.

Mourinho pont Guardiola ellentéte. Ha José világost csinál a szobában, Guardiola behúzza a függönyöket. Azt hiszem, próbálja összehasonlítani magát vele.

José Mourinho egy nagy sztár. Jó arc. Amikor először találkozott a feleségemmel, odasúgta neki: „Helena! Neked egyetlen dolgod van csak. Etesd Zlatant, hagyd aludni, és tedd boldoggá. Ez a csávó kimondta, amit akar, bírom őt.

Elég szarul éreztem magam, amikor ültem az öltözőben, Guardiola pedig úgy bámult rám, mint egy idegesítő valamire, egy kívülállóra. Kemény dió volt. Olyan volt, mint egy fal, egy kőfal, egyetlen normális életjelet nem kaptam felőle. Minden pillanatban azt kívántam, bárcsak eltűnhetnék onnan.

Soha nem felejtem el a napot, amikor először pályára léptem a Malmö arénájában. Húszezer ember tombolt, soha nem éreztem még ilyet. Egy pillanatra megdermedtem, aztán elkezdtem élvezni. Nem tudtam betelni a hangulattal, magamban csak annyit ordítottam, hangosabban, hangosabban! Tudtam, végre megtaláltam a helyem.

Azt sem volt könnyű feldolgozni, amikor a többiek szarul játszottak. Nem voltam finom, ordibáltam velük, lehordtam őket, és közöltem, nincs helyük a pályán, haszontalanok, inkább kimegyek egyedül a pályára. Gondoltam, átváltok a jégkorongra, ott viszont a felszerelés egy vagyonba került. Maradt hát a foci…

Ha esett az eső, ha lement a nap, ha fújt a szél, ha esett a hó, mi játszottunk. Rengeteg piszkos trükköt megtanultam. Ezek nélkül sehol sem lennék most.

Nem voltam sem tehetséges, sem ügyes. Csak egy srác voltam, aki a téren focizott. Egyetlen extrát tudtam felmutatni, mindenkinél dühösebb voltam.

Amikor 17 éves voltam, Wenger megkért, hogy menjek az Arsenalhoz próbajátékra. Visszautasítottam. Zlatan nem jár próbákra.

Amit Carew csak egy labdával képes megtenni, azt én megcsinálom egy naranccsal.