Arsène Wenger mindig is különleges marad számomra, de Pep Guardiola nagyon kivételes, hidd el, dolgoztam vele, és egy nagyszerű ember, nagy vezető.

Semmi titka sincs jellegzetes lövésemnek, csak a sok gyakorlás. Egyáltalán nem természetesen jön. Gyors voltam, volt érzékem a gólszerzéshez, de minden másért keményen meg kellett dolgoznom, mert edzés nélkül semmire sem megy az ember. Edzések után felállítottam néhány bábut, megkértem a kapust, hogy maradjon kint velem, és gyakoroltam. Nincs titok, csak kemény munka. Tudom, hogy ez klisészöveg, de ez az igazság.

Meg kell tanulnod játszani a veled szemben álló kapussal. Amikor a gólvonalról kirongyolnak elém, a legfontosabb cél, hogy megállítsam a lendületükben őket, mert ilyenkor nem tudnak olyan messzire elvetődni. Szóval, amikor a kapus kifut elém, először is ránézek, ettől pedig megtorpan, mert rájön, hogy csak ő meg én vagyunk, kettecskén. De ekkorra már késő, a labda már rég mögötte van.

A legtöbb csatár elkapkodja a helyzeteket a tizenhatoson belül, pedig ilyenkor van a legtöbb időnk. Itt futballidőre kell gondolni, mert természetesen nem beszélgethetsz a társaiddal, miközben átveszed a labdát. De több időd van, mint gondolnád. Nálad van a labda, a védők nem bánthatnak, és előnyben vagy a kapussal szemben is. Maradj nyugodt, légy magabiztos, bízz a képességeidben, és alkalmazkodj a szituáció­hoz, hogy a helyes döntést tudd meghozni.