Filmidézetek

Ez van. Ez az én filmem. Igen, itt vagyunk, te és én. Miért csináltad ezt? Vagy én miért csináltam? Nekem adtad az álmom. Elkértem tőled, és cserébe ígértem valamit, amit még nem adtam oda. Te most nyertél, én vesztettem. Csakhogy…az útvonal, amit megadtál, tele van csapdákkal, és a választ a kérdés előtt kapjuk meg. Á, igen…ezt tettem! Most már értem, miért tettem. Ez a gyógyír, amit onnan láttam. Ez matematika, sokat jelent azoknak, akik értik is. Nos, Amerika, a szegénység, lopsz, hogy ehess, követsz producert, színészt, filmsztárt, este diszkóba mész és reméled, hogy meglátsz egy sztárt. Viszel fotót és magazint… karate magazint. Nekem csak ennyim volt, nem beszéltem angolul. De húsz évig jártam karate edzésre, mert nem voltam ám ilyen. Ilyen! (A befeszített bicepszére mutat) Ez vagyok én, de csak ma. Régen vézna voltam, kicsi, nyápic. Hát karatézni kezdtem, tiszteletet tanultam. Hiszünk annak, aki azt mondja: „OSS!” Mert ő szamuráj! Ez hatalom, nem hazugság. De a srác Amerikában, ő még nem ilyen volt. Ott nem mondják, hogy „OSS”. Néha napján azt mondják a showbizniszben, „We’re gonna fu*k em”. És hittem az embereknek, a mentoroknak, és megsérültem. És sok feleségem volt, hiszek a szerelemben. Nehéz ügy megmondani egy háromgyerekes nőnek, hogy melyik gyereket szeretem a legjobban…egy anyának! Ha van öt-hat-hét-tíz asszonyod, mindegyikben van valami különleges. De az emberek tesznek rá, ebben az úgynevezett médiában. A drog. Ha gazdag vagy, bejártad a világot, hotelekben laksz, te vagy a penthouse primadonnája, a tetőlakásé, az útjaidon minden hotelben az egész világon, az ember valami pluszt keres. És egy nő miatt, mert szerelemből tettem, kipróbáltam valamit, függő lettem. „Van Damme, a vadállat”, a „ketrecbe zárt tigris”, az „akciófickó” függő lett. Összeroppantam testileg, lelkileg. De szép lassan sikerült kimásznom belőle. Kimásztam belőle. De mindez a múlté…már a múlté. Majd beledöglöttem. És láttam nálam sokkal szegényebbeket. Megmutattam szegénynek, gazdagnak. De miért nem ilyen mindenki, mint én? Miért vannak kiváltságok? Olyan vagyok, mint mások. Nagyon fáj látni, hogy másoknak nincs meg az, ami nekem. Látom, hogy nekik ez nincs meg, pedig látom, hogy a képességeik sokkal jobbak, mint az enyéim. Nem tehetek róla, hogy épp belőlem lett sztár! Viszont akartam…Akartam és hittem is benne. Tizenévesen hiszünk az álmokban, és megadatott. És én, vajon a mai napig, mit tettem ezért a bolygóért? Semmit! Nem tettem semmit! És talán itt halok meg, a postán. Pedig mindent újra akartam kezdeni Belgiumban, a hazámban, a gyökereimnél. Kibékülni a szüleimmel, visszanyerni az egészségem, újjászületni. Ezért remélem, hogy nem lesz senki olyan hülye, hogy meghúzza a ravaszt. Mert ölni hülyeség, az emberek szépek. Ma ezért imádkozom Istenhez. Hiszek benne! Ez nem film, hanem a valóság. A valóság. Sok mindent kaptam. Belga vagyok, de egyben a Föld gyermeke is. Sokat utaztam. Számomra nagyon nehéz ítélkezni, másoknak viszont nehéz megállni, hogy ne ítéljenek el, és csak vádaskodnak. Igen…valami ilyesmi.