Tudod te, milyen az igazi szerelem? Önfeláldozó!
Ő nem fog senkit elárulni azért, hogy biztosítsa a jövőjét. És ezt, barátaim…tisztességnek nevezzük, bátorságnak! Minden vezetőnek ilyennek kellene lennie.
A nő furcsa egy teremtés… hogyan született? A haja… a haja mindent elmond. Temetted-e valaha az arcod egy tengernyi hajba, és kívántad-e, hogy örökké ott maradj? És az ajka, amikor rád tapad, olyan, mint a hűvös bor, amit egy sivatagi utazás után kortyolgatsz.
Amikor válaszúthoz érkeztem az életem során, mindig tudtam, melyik a helyes út! Kivétel nélkül tudtam! De nem azon mentem. Tudják, miért? Mert átkozottul göröngyös és kemény volt…
Légy türelmes, akkor a világ a lábaid előtt hever.
A puszta erő józan ész nélkül nem ér semmit.
A szerelem olyan, mint egy átmeneti, őrült állapot: kitör, akár egy földrengés, aztán lecsillapodik. És miután lecsillapodott, dönteni kell. Az a nagy kérdés, vajon a gyökereitek úgy összefonódtak-e, hogy már elképzelni is lehetetlen, hogy valaha is elváljatok egymástól. Merthogy ez jelenti a szeretetet.
Életünket a lehetőségeink határozzák meg. Azok is, amiket elszalasztunk.
Az első látásra szerelem nem más, mint hogy a te tudatalattid vonzza az ő tudatalattiját – öntudatlanul -, tehát amit sorsnak hívunk, az két összeillő neurózis.
A szeretteinket olykor el kell veszítenünk, másképp nem tudhatnánk meg, hogy mennyire fontosak nekünk.