Ez mind csak zaj. A média, a nyomulás, a követők. Figyelj, csak a verseny a fontos.
Áll itt előttem ebben a feszes egyenruhájában, azokon a szép, szőrös lábain. Felébreszt ezen a virágillatú nyári estén, és akkor még a nevét se tudhatom meg?
(Purábl Kúnó)
Hapsikáim, ha ez sikerül, én dobbantok Brazíliába, és egy évig banánt zabálok – egyfolytában.
(Jenő)
Simon bá’: Ugye, milyen jó Arankám, hogy már évek óta nem történik semmi?
Aranka: Ahogy mondod, Apus, például mosógépünk sincs már évek óta.
Simon bá’: Együtt sírunk, együtt nevetünk, Arankám. Nincs ékszíj, de van világtalálkozó! Bárcsak így maradna még minden minimum 30 évig.
Aranka: Nyugodjál meg, így fog maradni. Most már biztos lehetsz benne.
Mondják, a legjobb fegyver az, amit sosem kell elsütni. Ezt tisztelettel vitatnám, mert még jobb az, amit elég elsütni egyszer. Apám így csinálta, Amerika is így csinálja, és eddig elég jól be is vált.
A világ tökéletlen, de csak ez az egy van belőle. Ha majd nem kell fegyverrel őrizni a békét, téglát fogok gyártani babakórházakhoz.
Sziklából folyóvá változtatunk téged. Ha a sziklát ütöd, a végén széttörik, ha a vizet ütöd, az csak elmozdul. Szüntelenük folyik, mindig mozog.