– Hé, Doki! Hátra kéne tolatni, túl rövid az út ahhoz, hogy felgyorsuljon.
– Utak…Ahová megyünk, ott semmi szükség utakra.
– Barátom, maga az, akinek nagy a szája, és nagy örömmel elhallgattatnám itt és most, a barátaim előtt. De a kezem halálos fegyvernek minősül. Épp ezért, ha verekedni kezdünk, és én véletlenül megölöm, börtönbe kerülök.
– Mindenki börtönbe kerül, aki kinyír valakit verekedés közben, mert az emberölés.
Lehetőséget kapsz tőlem indulni a Forma-1-ben! Az egyetlen versenyben, ahol azt mondhatod, ha nyersz, hogy te vagy az abszolút legjobb a világon.
-Már megbocsáss, de nem támogathatom, hogy az egyetlen tesztnapunkat a régi csapattársad kipróbálásával töltsük.
-Kaspar, félreérted! Nem mi próbáljuk ki őt, ő próbál ki minket.
Néha eljön egy olyan pillanat a kocsiban, amikor minden elcsendesedik. Lelassul a szívverésem, és béke van. Olyankor mindent látok, és senki…senki sem zavarhat meg. Azt a pillanatot várom, valahányszor beülök a kocsiba. Nem tudom mikor fog újra eljönni, de bizisten nagyon várom. Mert amikor az van, akkor repülök.
Áll itt előttem ebben a feszes egyenruhájában, azokon a szép, szőrös lábain. Felébreszt ezen a virágillatú nyári estén, és akkor még a nevét se tudhatom meg?
(Purábl Kúnó)
Hapsikáim, ha ez sikerül, én dobbantok Brazíliába, és egy évig banánt zabálok – egyfolytában.
(Jenő)
Simon bá’: Ugye, milyen jó Arankám, hogy már évek óta nem történik semmi?
Aranka: Ahogy mondod, Apus, például mosógépünk sincs már évek óta.
Simon bá’: Együtt sírunk, együtt nevetünk, Arankám. Nincs ékszíj, de van világtalálkozó! Bárcsak így maradna még minden minimum 30 évig.
Aranka: Nyugodjál meg, így fog maradni. Most már biztos lehetsz benne.
Mondják, a legjobb fegyver az, amit sosem kell elsütni. Ezt tisztelettel vitatnám, mert még jobb az, amit elég elsütni egyszer. Apám így csinálta, Amerika is így csinálja, és eddig elég jól be is vált.
A világ tökéletlen, de csak ez az egy van belőle. Ha majd nem kell fegyverrel őrizni a békét, téglát fogok gyártani babakórházakhoz.