– Erre szükséged lesz.
– Mi áll rajta?
– „Azé a harcosé ez a kard, akiben a régi út eggyé válik az újjal”.
– Kard oltja ki az életem. A sajátom, vagy az ellenségé.
– Legyen inkább az ellenségé.
Van itt, amit sosem fogok megérteni. Nem vagyok templomjáró ember, és amit a harctéren átéltem, nem erősítette meg bennem a hitet. De ezt a helyet tényleg áthatja valami szellemi erő. S ha a lényegét nem is foghatom fel, a hatása alól nem vonhatom ki magam.
– Kérem, ne! A japán férfiak nem segítenek.
– Én nem vagyok japán.
Mit jelent szamurájnak lenni? Morális elveknek szentelni az életet? Az elme csendjét keresni? Elsajátítani a kardforgatást?
Előzékenyek, mosolyognak, hajlonganak. De az udvariasságuk mögött mély érzelmek rejtőznek.
Én is bemutatkoztam magának, maga is bemutatkozott nekem. Kell-e ennél jobb beszélgetés?
A végtelen tenger vigasztalóan hat rám, feledtet múltat és jövőt.
Az életünk során mindig előre kell haladni, én is ezt teszem, lépésről lépésre, de mindig előre.
(Xian Chow)
A mester és tanítvány kapcsolata számomra szent.
(Sanga)
Egy félelem nélküli ember a reményt sem ismeri.
Vajon egy ember képes megváltoztatni a világot? Van, amikor hiszek benne, de van, amikor a hit nem elég.
Valamit nem vehetsz meg pénzért, szerencsére ez rád nem vonatkozik.
(Sanga)
David, ez a harc más lesz, mint a többi, nem csak az üvegszilánkok miatt. Ebben a harcban nincsenek szabályok, aki veszít, meghal! Évszázadokkal ezelőtt így küzdöttünk.
(Xian Chow)
David! David! Még nincs vége, ne add fel! Szedd össze magad! Koncentrálj! A legveszélyesebb fegyver az emberi elme. Rúgd szét a seggét és menjünk haza!
(Xian Chow)
Elvesztettük a becsületünket, és akinek nincs becsülete, annak semmije sincs.
(Sanga)
Mr. Quesada, az ön érdekében remélem győz most az igazság, nehogy később utolérje.
Elveszítettem a látásomat, de kaptam helyette mást. Kifinomult érzékeim révén emberfeletti képességekre tettem szert. Rendkívül érzékeny hallásomnak köszönhetem a radarösztönt.
Sosem felejtem el, amit akkor láttam, mert többé nem láttam semmit.
