A depresszió egy olyan kor jellemzője, amikor az ember a megnyílás és határtalanná válás túlzásában elveszíti a lezárás és elhatárolás képességét. Elfelejtjük a halált, mert nem vagyunk képesek lezárni az életet A teljesítményszubjektum is képtelen lezárásra és elhatárolásra. Összetöri a kényszer, hogy egyre nagyobb teljesítményt kell felmutatnia.
A hetedik pszichológusa volt – vagy talán a nyolcadik? – aki egyszer megkérte, írja le, milyen érzés, amikor a depresszió legrosszabb stádiumában jár. Dev azt mondta neki, hogy olyan, mintha belülről fulladna meg.
A depresszió rituálisan meghatározott társadalomban nem fordul elő. A lélek ott teljesen feloldódik, sőt kiürül a rituális formákban. A rítusok világszerűek. Erős világvonatkozást tartalmaznak. A depresszió alapja ezzel szemben a túlfeszített önvonatkozás. Az ember begubózik önmagába, teljesen képtelen kilépni magából, túllépni magán a világ felé. A világ eltűnik. Az ember a kínzó üresség érzésével egyre csak önmaga körül kering. A rítusok ezzel szemben megszabadítják az ént önmaga terhétől. Megszabadítják az ént a pszichológiától és a bensőségességtől.
A reményteljes embernek kevesebb depresszió, szorongás és érzelmi mélypont jut, nem azt mondom, hogy nem jut, de kevesebb az élet küzdelmei során.
A súlyos depresszió okozta fájdalmat el sem tudja képzelni az, aki maga nem tapasztalta, s a depresszió azért öl, mert a kínját lehetetlenség tovább elviselni.
A depresszió egy börtön, amihez van kulcsod, csakhogy eszedbe se jut keresni.
A depresszió hazudik. Azt mondja az embernek, hogy a dolgok már csak ilyenek, és mindig is ilyenek lesznek.
A depresszió nehéz teher. Sokan csak akkor látják meg, hogy mennyire, amikor már a világ szennye betelepedett a lakásukba, körbeveszi őket, és csak egy kis szeletet hagy tisztán. Meg néha az ágyhoz vezető utat.
A tehetetlenség, a kontrollnélküliség élménye és a depresszió kéz a kézben járnak. Ebből következik, hogy a kontroll érzésének megszerzése kulcsfontosságú a depresszív hangulat kialakulásának orvoslásában.
Bizonyos megpróbáltatásokat el tud viselni az ember. De a depresszió olyan megnyomorító elmebetegség, amely teljesen kifordítja magából a szerettünket, olyannyira, hogy rá sem ismerünk.
Ha megengedjük magunknak, hogy minden gondolatunkat igaznak higgyük, azzal szélesre tárjuk a kaput a szorongásos zavarok, a depresszió, a párkapcsolati problémák és a krónikus betegségek előtt.
A depresszió kietlen sötétsége, az ott található semmi és az éber halál, ez vár rám, ha még mélyebbre süllyedek. Oda, ahol nincsenek szavak, nincs tudat, csak a tunya alvás reggel, délben, este, és a minden sejtet beburkoló szorongás. Minden reggel, amikor felébredsz, és elfog a rémület, amikor végre minden porcikáddal és minden gondolatoddal ráeszmélsz. Ébren vagy.
A depresszió olyan betegség, ami minden boldogságot és fényt felemészt, amíg nem marad más, csak a reménytelenség és a kétségbeesés. Ahogy a rák felemészti a testet, úgy emészti fel a depresszió az elmét, a lelket, a szellemet. Csendes gyilkos, fokozatosan, pillanatról pillanatra lopja el az életet, kioltva minden fényt a lélekből.
Nekem volt az életemben depressziós szakasz. Voltak nagyon rossz, szuicid gondolataim. Tudom, milyen, és hogy ez egy másik tudatállapot. Egy olyan beszűkült tudatállapot, amit az emberek nem feltétlenül értenek, hiszen süt a nap, meg holnap is felkel, meg mindent meg tudunk oldani, de ha ott nem jön segítség…
Sokan kétségbeesetten keresik a gyógyulás lehetőségeit, és ez fokozottan érvényes azokra, akik már évek óta krónikus depresszióval küzdenek. Sajnos csalódást kell okoznom nekik, mert nem tudják boldogra enni magukat. Jobban teszik hát, ha nem hagyják becsapni magukat, és nem vásárolnak olyan étrend-kiegészítőket, amelyek azzal hitegetnek, hogy feldobják a hangulatukat. Meg persze ha nem hisznek azoknak az online cégeknek sem, amelyek bélflóraelemzést kínálgatnak. Ezek az ajánlatok semmit sem érnek, viszont annál többe kerülnek.
Betegségből gyógyulás idézetek, Depresszió idézetek, Gyógyulás idézetek



