Vond le már egyszer, sanyarú Igazság!
a’ setét fátyolt bekötött szemedrűl,
mellyel a’ Bölcsek csöcsömős korodban
felpiperéztek.
Legnagyobb kints a’ szabadság!
Vérrel szerzik azt a’ nemzetek;
én is benned, szép szabadság!
véghetetlen kintset tisztelek.
Most virágzó életemnek
sirva töltöm napjait,
disze helyett szerelmemnek
búmnak érzem nyilait
Nézd a búzakalászt, büszkén emelődik az égnek,
Míg üres: és ha megért, földre konyítja fejét.