Az élet szép, de tény, hogy én még szebb vagyok.
Magamat kizárom, szívemet kitárom,
És ma is odakiáltom,
Hogy nincs a helyzetemben semmi – de semmi! -,
Amit ne lehetne kissé jobbá tenni.
A szerelem, mint egy rossz elem,
kimerült, és kiderül, hogy lyukat mar a szívemen.
Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az,
Hogy kinek látszol, és kinek játszol,
Hiszen elmúlsz húsz, és elmúlsz negyven,
És elmúlsz lassan, szépen és csendben.
Az akarok lenni, ami akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok.
