A kultúráltan megfogalmazott negatív kritikákkal sincs semmi baj, ezekre annyit tudok válaszolni, hogy a Zene szubjektív dolog, elfogadom, ha valakinek nem tetszik az adott produkció.
Paksi Endre
7 idézet
1958. december 10. -
magyar heavy metal énekes, dalszerző és dalszövegíró, korábban basszusgitáros
Próbáltam mindig a saját fejem után menni, ami nem egyszerű. Nem vagyok simulékony, ami rengeteg konfliktust eredményezett, de úgy gondolom, az idő és a tények engem igazolnak. Nagyon sajnálom, hogy vannak, akik ezt nem hajlandók belátni, fordított helyzetben én habozás nélkül megtenném. Úgy gondolom, ettől senki nem lenne kevesebb, sőt.
Nálam a zene gyógyír, teljesen össze tud rendezni bármilyen nehéz helyzetben.
Először dobos szerettem volna lenni, de végül a basszusgitárnál kötöttem ki. Az első hangszerem egy NDK-gyártmányú Muzima volt 3500 forintért, ennyire telt csóró zuglói gyerekként.
Apám vett a nyolcadik születésnapomra két bakelitet: az Omega Tízezer lépését meg az Illés zenekar Illések és pofonok című albumát, ezek nagyon megtetszettek, rengeteget hallgattam őket. Aztán később, amikor elkezdtem koncertre járni, megfogott a magyar rockzene, de párhuzamosan betaláltak nálam a nagy külföldi nevek is: Deep Purple, Uriah Heep, Black Sabbath, Slade, Sweet, Mud, Suzi Quatro. Aztán jött az Electric Light Orchestra, a Pink Floyd, a Genesis, a Queen, a Beatles, és még órákig sorolhatnám. Az első nagy hatású rockdal számomra a T. Rex-től a Children of the Revolution volt, a mai napig Marc Bolan-fan vagyok, gyűjtöm a ritkaságokat tőle.
Soha nem ülök le úgy, hogy „na, gyerünk, most meg kell írnom az új lemez szövegeit”, ebből semmi jó nem származna. Ennek spontán kell jönnie. Ezért van, hogy amikor megkérdezik, valamelyik szövegem hogyan született, nem nagyon tudok mit felelni. Ezek csak úgy jönnek, és én borzasztóan hálás vagyok ezért.
Van a pszichológiában egy úgynevezett „bűnbakelmélet”, eszerint mindig találunk valakit, aki felelős a sikertelenségünkért, amiért rá kell haragudni, és ez nagyon kényelmes álmegoldás. Nehéz szembesülnünk önmagunkkal, hiszen mindenkiben van egy egészséges énközpontúság, de egy ponton túl érdemes letenni az Egót, figyelni a rossz tulajdonságainkra, változtatni, javítani. Próbálni megbékélni, és itt nem a világra gondolok, mert az őrültebb, mint valaha. Önmagunkkal, másokkal, kizárva az ártó dolgokat, már amennyire lehetséges. Levonni a következtetéseket, nem elkövetni újra és újra ugyanazokat a tévedéseket.
