Ayrton megtanított arra, hogy még a legnagyobb tehetség sem elég. Ahhoz, hogy bajnok lehess, nem elég tehetségesnek lenni; keményen kell dolgozni. Ayrton dolgozott, mégpedig hihetetlenül keményen. Senki sem születik győztesnek. Sok önfegyelem és áldozat kell hozzá.
Egy vb-címet megtartani mindig sokkal nehezebb, mint megnyerni azt. 1999-ben Eddie Irvine előtt lettem összetett világbajnok. Abban az évben mindössze két pont döntött a javamra az összetett versenyben. Minden az utolsó futamon, a Japán Nagydíjon dőlt el. Irvine a zárófutamra négy pont előnnyel érkezett, aztán mégis én nyertem Szuzukában, és újra világbajnok lettem.
Nem lehet mindig minden tökéletes, és nem kaphatunk meg mindent az életben.
Daviddel a karrierünk alatt kemény fizikai és pszichikai verseny folyt. Mióta mindketten kiszálltunk az autóból a viszonyunk átalakult, megszelídült. Csak azt sajnálom, hogy semmi időnk nincs összejárni, haverkodni. Coulthard nagyszerű ember, remek üzletember, ő is rengeteget dolgozik.
Rengeteg fantasztikus és kemény ellenféllel hozott össze a sors. Olyanokkal, akikkel tized- vagy századmásodpercekért harcoltunk. Elég, ha csak a csapattársaimra gondolok: Ayrton Senna, Nigel Mansell, Martin Brundle, Johnny Herbert, David Coulthard. Elképesztő névsor, nem? Ami pedig Schumachert illeti, ő volt a legnagyobb ellenfelem.
Abban nem hiszek, hogy az életben csak egyetlen helyes út létezik, abban viszont igen, hogy a nyugodtabb ösvényt kell választanunk. A legfontosabb, hogy boldogok, elégedettek és egészségesek legyünk.
Gyerekként szinte a létező összes sportot kipróbáltam a jégkorongtól a labdarúgásig, de mindenben lassúnak bizonyultam. Akkor döntöttem el, hogy kell alám egy motor. Ekkor érkeztem meg a természetes környezetembe, a siker lehetősége pedig még jobban motivált. Szerelem volt ez első látásra, de a családnak nagy áldozatokat kellett hoznia, hogy támogatni tudjanak.