Ma is úgy érzem, hogy megmaradtam az ’56-os nyitott eszmeiség mellett, és igyekszem ehhez tartani magam.
Ha összefogunk, megteremthetjük azt, ami őseink vágya volt, amit kivégzett, temetetlen társaink velünk együtt akartak, és amiért életüket áldozták: a független, szabad, demokratikus Magyarországot.
– részlet Nagy Imre 1989-es újratemetésén elhangzott beszédéből
Keresztény vagyok és Krisztus követője. Komolyan veszem, hogy az embertársaimat – az ellenséget is – szeretni kell.
Amikor este ott álltunk a rádió előtt és közénk dobták az ávósok a könnygáz-gránátokat, és mi visszadobáltuk, akkor vaskos diákcsínynek éreztem a dolgot. Amikor elkezdtek lőni, és emberek sebesültek meg, s láttam az utca népét, a „szent suhancokat”, akkor úgy éreztem, átzúdul ez az egész a fejünk fölött, és hogy ez forradalom, ami nem áll meg ott, ahol mi meg akartunk állni.
Én őszintén liberális vagyok. A liberalizmust úgy tekintem, mint a levegőt: abból veszem észre, ha baj van, hogy a levegő rosszá válik és megfulladok, ha elfogy. A jó levegő természetes. A liberalizmus is az a szó eredeti értelmében: mindent szabad, ami nem sérti mások érdekeit. Korán alakult ez ki nálam.