A szülői tehetetlenség talán a legnehezebb teher, amit viselnünk kell.
Havas Juli
1962. -
Eredeti nevén dr. Szalai Zsuzsanna szül. Horváth Zsuzsa. Szakmáját tekintve tüdőgyógyász szakorvos; novelláit, regényeit Havas Juli néven publikálja.
Egy betegséget, ami több embert ölt meg, mint két világháború, a kommunizmus és a fasizmus együttvéve, nem becézünk. Lesz szíves fárasztani a száját, és kimondani az egészet: tu-ber-ku-ló-zis.
Az élet szövete mindenféle színre szétbomolhat, mint fény a prizmán: szomorú kékre és lilára, vidám pirosra és narancsra, emlékeket idéző kockáspléd-, kankalin- és rókagombasárgára.
Attól, hogy valami nem tökéletes, bőven lehet nagyon jó.
Kislánykoromban attól rettegtem, hogy egyszer csak elfogynak a könyvek. Még sírtam is rajta.
Talán így kellene élnünk az életünket, hogy az legyen és annak is látszódjon, ami: életnek, nem pedig meg nem tett lépések, elodázott döntések, elmulasztott jóvátételek, gyávaságok és el nem táncolt dalok halmazának.
Ötven fölött lassan elkezdjük sejteni, hogy az élet fontos dolgai ilyenkorra lényegében megtörténtek, ha mégsem, akkor már nem is fognak, és valószínű jobb is ez így.
Egyszer az életben megtörténhet, hogy reggel nem csak új napra, de egy másféle világra ébredsz.
– Rájöttem, mi van az Óperencián túl – mondja Mimi, és megfogja a kezünket. – New York van az óceánon túl. Ha felnőttek leszünk, ott fogunk találkozni egymással.
A barátság olyan, mint a rokonság, örök kötelék, ami akkor is összeköt, ha már nem találkozunk, az együtt töltött idő emlékei pedig kitörölhetetlenül ott maradnak a szívünkben.