Annak idején sokan mondták nekem, hogy nem lesz belőlem jó bokszoló. Aztán láttam a televízióban Leon és Michael Spinkst, mindketten úgy nyertek aranyérmet a montreali olimpián, hogy szegény környéken nőttek fel. Az ő példájuk is kellett ahhoz, hogy ráébredjek, én is meg tudom csinálni, amit elterveztem.
Amikor fiatal voltam, csak a bokszban láttam a jövőmet, úgyhogy nagyon keményen edzettem, mert a legjobb akartam lenni. Az egyetlen négyszeres nehézsúlyú világbajnok vagyok, elértem a maximumot. Büszke vagyok a rekordjaimra, de azt is tudom, hogy egyszer mindegyik megdől, és ez így van jól, egyáltalán nem bánom. Ha a teljes képet nézem, maradéktalanul elégedett lehetek azzal, amit a pályafutásom során elértem.
Az ökölvívás lényege nem változott. Ha valaki abbahagyta, feladta, régen sem érhetett fel a csúcsra, és mostanában sem érhet. Egy dolog, hogy kitartó vagy, az sem hátrány, ha jó edződ van, de hallgatnod is kell rá, követned kell, hogy a megfelelő irányba haladj. Csak akkor lehetsz sikeres, ha jól kezeled a váratlan helyzeteket, és tudod, hogyan kell alkalmazkodni – a profi bokszban sokszor szükség van rá.
Budapest csodálatos hely, tiszta, szép, és a helyiek is kedvesek. Talán ez utóbbi a lényeg, hogy az emberek figyeljenek egymásra, jó közösségek alakuljanak ki. A zsúfolt, rideg világban sokat jelent a barátságos, pozitív hozzáállás.
Amikor valaki azért nem hajlandó megküzdeni valakivel, mert azt mondja, hogy úgyis jobb nála, akkor az nem igazi nagyság. Ha én csak olyanokkal küzdöttem volna, akiknek a stílusa fekszik nekem, akkor mindegyikben nagyszerűnek tűntem volna. Nem akartam kötelek közé lépni Larry Holmes, Vaughn Bean vagy John Ruiz ellen, de mégis meg kellett küzdenem velük. Nem utasíthatok el egy meccset, amikor tudom, hogy fel kell küzdenem magamat a rangsorban. Sohasem tudtam volna bebizonyítani nagyságomat, ha az akkori nagyok közül senki sem állt volna ki ellenem.
Amikor felhagyok az ökölvívással, nagyon fiatalnak fogok számítani az üzleti életben. Amikor befejezem, képes leszek egy új szerepbe lépni.
Sokszor előfordult már, hogy egy bokszolót nézve úgy gondoltam, hogy milyen könnyen tudnék elleni nyerni. Ez egészen addig tartott, amíg ténylegesen kötelek közé nem kellett lépnem ellene.
Nem vagyok olyan nehéz, mint Lennox Lewis, Buster Douglas vagy George Foreman, mégis jó meccseket vívtam. Soha nem érdekelt a súlyom.
Véleményem szerint erősebb jellemre vall, ha valaki tudja tartani a száját, mintha állandóan szövegelne.
Soha nem vesztek, csak nem engem hoznak ki győztesnek. Akkor vesztesz, ha feladod. Én soha nem adtam fel. Amikor pontoznak, a bírók annak adják a meccset, akit győztesnek szeretnének látni. Én mindent túléltem, függetlenül attól, hogy ki mellett döntöttek.
Általában az agresszív ellenfeleket szeretem. Amikor valaki el akar kapni, akkor nincs apelláta, és nagyszerű mérkőzés lesz belőle. Ezért van az, hogy a Mike Tyson és Riddick Bowe elleni meccseimre óriási volt az érdeklődés, mert ők is nyerni akartak. Ha valaki úgy lép a ringbe, hogy csak túlélni akar, akkor sokszor unalmassá válik a mérkőzés, mert nehéz bokszolásra kényszeríteni az ellenfelet.
