Emlékszem, Ayrtonnal vacsoráztam. Sok időt töltöttünk együtt, barátok voltunk. Ayrton ideges volt akkoriban, mert szeretett volna a Williams csapatában versenyezni, de Prost mindent megtett, hogy ezt megakadályozza. Az időmérő után odajött hozzám és forrt a dühtől. „Az a kis szardarab. Gyáva nyúl. Nem akar velem egy csapatnál versenyezni.” Azt válaszoltam neki: „Ayrton, Ayrton, nyugalom. Végül Alain úgyis visszavonul és vezetheted 1994-ben Frank autóját”
Vannak dolgok a motorsportban, amikre nem lehet számítani. Nem változtathatsz rajta. Ezeket látva, tudom, hogy fantasztikus karriert futottam be, amiért hálás vagyok a sorsnak.
Minden álmom a nagydíjakról szólt. Ha másnap meghaltam volna, boldog emberként intettem volna búcsút ennek a világnak.
Még mindig élvezem ezt a világot, én a motorsportban érzem magam otthon. Lelkesen utazom új országokba, ismerek meg új embereket és kultúrákat, ez az életem része.
Persze, hogy kell hozzá tehetség, tudnod kell uralni az autót. De ez nem minden. Folyamatosan agyalnod kell, hogyan fejleszd az autódat és a vezetési technikádat. Folyton azt kell kérdezned magadtól: mit kell még tanulnod, hogy előrébb lépj? Mindig arra koncentrálj, hogy jobb legyél. Akkor jó úton jársz, hogy elérd az álmodat, a világbajnoki címet.
