Tisztességes emberek voltak a szüleim, mindig arra tanítottak, hogy minden körülmények között maradjak ember.
Deák Bill Gyula
1948. november 8. - 2026. szept. 17.
Artisjus-díjas magyar blues-énekes
Nem foglalkozom én politikával, a közönségem se ilyen alapon szeret engem, hanem a művészetemért és hogy nem adtam el magam sehova. Se bulvárnak, se pártoknak – pedig a szakmában mindkettőre akad példa bőven. Ismerek olyan zenészt, aki hol ennek, hol annak a pártnak állt a szolgálatába.
A bánatot kiéneklem, és így meg is szabadulok tőle. Ez történik az engem hallgató és velem éneklő közönséggel is. A blues zene ilyen, de a bánat mellett a fricska, a humor, a nevetés benne van ebben az irányzatban. Teljeskörű önkifejező műfaj.
Nekem a közönség és a család a legnagyobb erő és motiváció, ők azok, akik igazán számítanak.
A sport szeretete és a fiatalság a két legszebb dolog! Semmi más nem teszi olyan széppé az életet, mint ezek meg a zene.
A kőbányai Star zenekarban énekeltem először. Apám ekkor elvitt a zeneiskolába, és az erős hangom és a jó hallásom miatt operaénekesnek szánt, de tőlem messze állt ez a dolog. Végül mégis énekeltem rockoperákban. Közülük is a legbüszkébb vagyok az első magyar rockopera szereplésemre az István a királyban, ahol Torda szerepét énekeltem nagy sikerrel.
Ne hidd el, ha mondják, egyedül maradtál.
Mindig lesz egy csendes társ, kiben régen is bíztál.
Mások ezeket keresték még
