Riccardo Paletti a legszomorúbb, szinte felülmúlhatatlan rekordot tartja a Forma-1 világbajnokságban. Mások körrekordokat állítanak fel, vagy a győzelmek, világbajnoki címek számában döntenek rekordokat, esetleg a leggyorsabb körök vagy az edzéselsőségek számában utolérhetetlenek. Miután a Forma-1-ben mindent mérnek, olykor még a percenként lélegzetvételek számát is, szinte mindenki előtt ott van a lehetőség, hogy valamiben első legyen. Paletti az a versenyző, aki életében a legrövidebb távot futotta Forma-1-es világbajnoki futamon. Talán, ha száz métert, a rajthelyétől számítva. Ennyi volt és nem több Forma-1-es versenyzői pályafutása.
Schumi és Häkkinen viszonya a legjobb példa arra, hogy két, alapjában véve erősen ütköző érdekű ember különbséget tud tenni a munka és a magánélet között.
Ha nincs a Hungaroring, akkor Ayrton távoli bálvány marad a magyar fiatalok számára. Így örökké élő valóságélmény. A hangja, a tekintete. A mozgása. A mosolya. Ayrton a miénk is volt.
„Könnyen meglehet, hogy egy napon világbajnokká avatják.”
Ez az elismerő mondat Ayrton Senna száját hagyta el az 1991-es idény végén, amikor az ifjú, nyughatatlanul mozgolódó Michael Schumacherről faggatták.
A Ferrari legenda, s nem túlzás azt mondani, hogy vallás is egyben. Hívei legalábbis második vallásukként tisztelik az ágaskodó kiscsikót, a cavallinót, s iránta érzett, szívből jövő rajongásukat hathatósan adják a „világ másik felének” tudomására. (A csikó egyébként az első világháborúban elesett olasz vadászpilóta, a nemzeti hősként tisztelt Francesco Baracca repülőgépét díszítette, majd hozzátartozói kérésére Ferrari átvette saját mennydörgő járműveire.)
Sajnos, hiába tudja az ember, hogy a csúcson kell elbúcsúzni, ezt megtenni csak keveseknek van lelkierejük.
Ha valaki a mai világban könyvet ír, az vagy bolond, vagy javíthatatlanul optimista. A visszajelzés reménye kisebb, mint a tengerbe dobott palackban rejlő üzeneté.
Ha valaki kis pénzzel egy gyenge csapatba kerül, akkor annak annyi. Minimum Vettelnek kell lennie, hogy onnan kitörjön.
Az angolok azért cserélnek névjegyet, mert kiejtés szerint fogalmuk sincs, hogy a másikat hogy hívják.
A montreali pálya mondhatni hagyományosan a Flúgos Futamok színhelye, különösen esős időben, ami nem ritka errefelé. Utalhatnék például a világbajnokok falára, arra a célegyenes közepe táján lévő sikánra, amely után legalább hat ment közülük falnak, de úgy, hogy volt olyan vasárnap, 1999-ben, amikor egyetlen verseny keretében Damon Hill, Michael Schumacher is megdöngették ezt a falat, amely egyébként ekkor kapta a nevét is, amely a Forma-1 történetének legismertebb fala. Amelynek „utólag” maga Sebastian Vettel is „bemutatkozott már.
