A tenisz olyan sport, ahol az ember magában beszél. Egyetlen sportoló sem beszél úgy magához, mint a teniszező. A baseballjátékosok, golfozók, kapusok morognak magukban, persze, de a teniszezők beszélnek magukhoz – és válaszolnak is. A mérkőzés hevében a teniszezők futóbolondnak tűnnek a nyílt színen, fecsegnek, káromkodnak, és lefolytatják az alteregójukkal a Lincoln-Douglas vitát. Miért? Mert a tenisz olyan átkozottul magányos dolog. Csak a bokszolók érthetik a teniszezők magányosságát – de még a bokszolóknak is ott vannak a ringsegédek és a menedzserek. Még az ellenféllel is kialakul egyfajta bajtársiasság, ő valaki, akivel lehet dulakodni, akire lehet morogni. A teniszben szemtől szemben állsz az ellenféllel, ütéseket váltotok, de sosem érinted meg, nem beszélsz hozzá és máshoz sem. A szabályok tiltják, hogy a teniszező akár az edzőjéhez is szóljon, míg a pályán van. Néha a futóatlétákról mondják, hogy viszonylag magányosak, de ezen nevetnem kell. A futók legalább érezhetik és szagolhatják az ellenfeleiket. Centiméterekre vannak egymástól. A teniszben egy szigeten játszol. Az összes játékban, amit férfiak és nők játszanak, a tenisz áll legközelebb a kényszerű elszigeteltséghez, amiből természetszerűleg következik, hogy önmagával beszélget az ember, és az én esetemben itt kezdődik a folyamat, a délutáni zuhany alatt. Ilyenkor kezdek mindenfélét mondogatni magamnak, őrültségeket, újra meg újra, míg el nem hiszem. Például, hogy egy kvázi nyomorék igenis versenyezhet a US Openen. Hogy egy harminchat éves férfi képes legyőzni egy olyan ellenfelet, aki most kezdi futni a csúcsformáját. 869 mérkőzést nyertem pályafutásom során, ezzel ötödik vagyok a versenygyőzelmeket nyilvántartó listán, és sok meccset a délutáni zuhany alatt nyertem meg. A víz zubog a fülembe – nagyon hasonlít húszezer szurkoló hangjához –, felidézem a számomra különleges győzelmeket. Nem azokat, amelyekre a szurkolók emlékeznek, hanem azokat, amiktől még mindig felriadok éjszaka. Squillari Párizsban. Blake New Yorkban. Pete Ausztráliában. Aztán felidézek pár vereséget. A csalódásokat újraélve megrázom a fejem. Ma este abból vizsgázom, amit már huszonkilenc éve tanulok, mondom magamnak. Bármi történik ma este, már átmentem rajta legalább egyszer. Akár fizikai, akár szellemi kihívás, nem lesz újdonság.
Andre Agassi
16 idézet
1970. április 29. -
amerikai profi teniszező
Egyszerűen nem bízom a sebészekben. Nagyon kevés emberben bízom, és egy vadidegenben különösen nem szeretek megbízni, egyébként is, hogyan engedjem át az irányítást egy olyan embernek, akivel csak egyszer találkoztam? Rettegek a gondolattól, hogy öntudatlanul kell feküdnöm egy asztalon, miközben valaki azt a csuklómat nyeszeteli, amivel a megélhetésemet biztosítom. Mi van, ha aznap éppen szétszórt? Mi van, ha nincs formában?
Nem számít, milyen életformát élünk, mert az, hogy magunk választhatjuk, mindent megváltoztat.
Szricsaphannak rettentően megnőtt az önbizalma. Úgy gondolja, hogy ez az Ő napja, és ha valaki úgy hiszi, hogy ez a napja, akkor általában nem téved!
Akárki is vagyok, már nem vagyok azonos azzal a fiúval, aki elkezdte ezt az odüsszeiát, és az az ember sem vagyok, aki három hónappal ezelőtt bejelentette, hogy az odüsszeia véget ér. Olyan vagyok, mint egy teniszütő, amelyen négyszer kicseréltem a gripet, és hétszer húroztam már át. Akkor lehet még ugyanannak az ütőnek nevezni?
Egy dolgot megtanultam huszonkilenc éves teniszpályafutásom alatt: az élet a lavóron kívül mindent az utadba hajít, aztán végül a lavórt is odavágja. A te dolgod, hogy kikerüld az akadályokat. Ha hagyod, hogy megállítsanak vagy eltérítsenek, akkor nem végzed jól a dolgod, ami előbb-utóbb kudarchoz vezet. Ha pedig nem végzed el a dolgod, az megbánáshoz fog vezetni.
A gyűlölet térdre kényszerít, a szeretet talpra állít.
Én vagyok az első számú teniszező a világon, és mégis üresnek érzem magam. Ha a világelsőnek lenni ezt az ürességet jelenti, kielégületlenséget jelenti, mi értelme van? Miért nem vonulok egyszerűen vissza?
Ahogy az első pár labdát elütöd, eszedbe jut, hogy meg tudod ezt csinálni, de az is beugrik, hogy mi az, ami már nem megy úgy. Hálás vagyok az Istennek azért, hogy elég sokáig játszhattam ahhoz, hogy rengeteg jó élményt begyűjthessek. Úgy érzem, a tenisz és én ma már kvittek vagyunk.
A legnagyobb kihívás a sportolók számára, hogy az életük egy része lepörög anélkül, hogy felkészültek volna a pályafutások utáni évekre. Egy nap az addigi életed hirtelen véget ér, olyan, mintha meghalnál, de közben ki kell találnod, mit is kezdjél magaddal.
A hálóhoz menet biztos vagyok benne, hogy a jobb győzött, a következő nemzedék Everestje. Sajnálom azokat a fiatal játékosokat, akiknek vele kell majd megküzdeniük. (…) A legtöbb embernek van valami hibája. Federernek nincs.
A hanyatlásom nagy részben a tenisz iránt érzett megvetésnek és utálatnak volt köszönhető, egyszerűen nem kötődtem akkoriban a sportághoz. Nem melóztam eleget, vagy épp a droggal büntettem saját magam, megtaláltam a módját, hogy bántsam magam. De eljutottam arra a pontra, amikor beláttam, csak azért, mert nem én választottam magamnak ezt az életet, még rajtam múlik az irányítás. Ez volt a nagy felismerés, és aztán láttam, hogy vannak olyan gyerekek, akik sokkal rosszabb helyzetben voltak, mint én, mert egyszerűen nem volt választási lehetőségük, nem volt esélyük, hogy a kezükbe vegyék a sorsukat. Akkor elkezdtem értékelni a teniszt, amely egyfajta eszközként szolgált, hogy elmozduljak a gödör aljáról. Felfogtam, hogy az embernek meg kell terveznie, hogyan dolgozik, és aztán folyamatosan csiszolnia kell a tervet. Ez a mantrámmá vált.
Nem hiszem, hogy egy, vagy két gondolatban megfogalmazható, mi a titka a hosszú és boldog házasságnak, de vannak tényezők, amelyekre szükség van hozzá: kell két ember, aki kölcsönösen szereti és tiszteli egymást, és folyamatosan erősíti a másikban a fegyelmet és az elkötelezettséget.
Az eredményjelző azt mutatja, ma vesztettem. Az eredményjelző azonban nem tudja, mit találtam. Az elmúlt 21 évben hűséget találtam. Ti adtátok ezt nekem a pályán és azon kívül is. Inspirációt találtam. Azt akartátok, hogy sikeres legyek, akkor is, amikor nagyon mélyen voltam.Nagylelkűséget is találtam. Nekem adtátok a vállatokat, hogy arra támaszkodva elérjem az álmaimat, azokat, amelyeket nélkületek soha nem értem volna el. Az elmúlt 21 évben megtaláltalak titeket, és mindannyiótokat, valamint az összes emlékemet rólatok magammal viszem életem hátralevő részén.
Nem véletlen, jut eszembe, hogy a tenisz az élet nyelvét használja. Előny, adogatás, hiba, elvétel, love – a tenisz alapelemei a mindennapi léthez kapcsolódnak, mert minden mérkőzés kicsiben maga az élet. A tenisz felépítése, ahogy a darabok egymásba illeszkednek, olyan, mint az orosz matrjoska baba, ami a napjaink felépítését utánozza. A pontok játékok lesznek, azok játszmák, azok tornák, és mindez olyan szorosan összefügg, hogy bármelyik pont lehet a forduló. Arra emlékeztet, ahogy a másodpercek percek lesznek, a percek órák, és bármelyik óránk lehet a legszebb. Vagy a legsötétebb. A mi választásunk.