A mai napig fogalmam sincs róla, vajon miről énekelt az a két olasz nő, de az az igazság, hogy nem is érdekel. Valamit jobb, nem kimondani. Valami olyan szép dologról énekelhettek, melyet nem lehetett csupán szavakkal kifejezni, és amibe belefacsarodik a szíved. Állítom, hogy azok a hangok, magasabbra és messzebbre szárnyaltak, mint amiről valaha is álmodtunk. Mintha egy gyönyörű madár szállt volna a kalitkánkba és dala nyomán leomlottak volna a falak, És ha csak egy rövidke pillanatra is, Shawshankben a legutolsó ember is szabadnak érezhette magát.
Zene idézetek
A zene erkölcsi törvény. Lelket kölcsönöz a mindenségnek, szárnyat az élménynek, szállni tanítja a képzeletet, bájt ad a szomorúnak, derűt és életet mindennek. Lényege a rendnek, és útja minden jóhoz, igazságoshoz és széphez vezet, amelynek csak láthatatlan, de kápráztató, szenvedélyes és örökkévaló alakja.
A dalos embert Isten küldte, hogy dala víg és szomorú legyen, a kemény szív attól meglágyuljon és minket a mennybe felvigyen.
A zene a legnagyobb kerítő, a legveszedelmesebb csábító. Az értelem szűkölni kezd, mikor zenét hall. A zene értelemellenes. Nem megérteni akar, mint az értelem, hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, elcsábítani, megérinti bennünk a titkosat és fájdalmasat, feltárja azt, amit oly gondosan rejtettünk magunk elől, minden eszközzel fegyelmeztünk – olyan, mint a tavaszi vadvíz, feldúlja az értelem által aggályosan parcellázott, megművelt és megmunkált, szabályozott és fegyelmezett területeket. Ahová a zene kiárad, ott az értelem törvényei nem érvényesek többé. A gyönyörűségben, melyet a zene ad, a halálvágy kéjes megsemmisülésének beteg érzései hullámoznak. A zene támadás.
A zene a hangjegyek közti űr.
Mi a soul? Olyan, mint az elektromosság – nem igazán tudjuk, mi is az, de az egy erő, amely megvilágít egy szobát.
A zene lehet keserű és kétségbeesett, de nem lehet cinikus.
Az egy zenekarban játszó zenészek nem lehetnek ellenségek, legalábbis amíg a koncert tart.
Nem szeretem az operát. A zene összeházasítható a gesztussal vagy a szöveggel, de mindkettővel egyszerre bigámia nélkül nem.
Ahogyan a villamosság a végtelenségig ki tud tartani egyetlen hangot; ahogy rétegezi a harmóniát harmóniára, míg végül úgy érzed, felolvadsz a hangban.









