Titkos vágyam volt, hogy kipróbáljam, lehet-e ezoterikus elméleteket gyakorlati tudássá formálni, vagyis képesek vagyunk-e a spirituális kérdéseket életközelbe hozni.
Az ősi, általam spirituális módszernek nevezett technikák megismerése, elsajátítása tanulást, munkát, komoly erőfeszítést jelentett, ám minél többet tudtam már róluk, minél több saját tapasztalattal rendelkeztem, életvezetésem, felfogásom annál eredményesebb és kellemesebb kalanddá változtatta az életemet.
Amit magunkról tudunk, az csak egy része, és talán egy nagyon kis része annak, amilyenek vagyunk a tudtunk nélkül.
Sokan, akiknek erőteljes felébredésben volt részük, csendben akarnak maradni. Senkivel sem akarnak kapcsolatba lépni, mert el akarják kerülni, hogy a személylét birodalmának szokásos ostobaságai miatt elveszítsék az energiájukat. Tudják, hogy amit magukba szívtak, az sokkal értékesebb annál, semmint hogy szétszórják.
Mindannyian időhöz kötött testben élünk. Olyanok vagyunk, mint egy gyertya, amit a test születésének pillanatában meggyújtottak, és az életünk folyamán lassan leég. És egy bizonyos ponton a test lángja ellobban. Ám te lényegedet tekintve nem a test, az érzékek vagy az elme vagy, mert ezek mind csupán közvetítenek valaminek, ami megfigyeli őket.
A mániás teremtés akkor történik, ha valakinek megvan minden spirituális eszköze és szókincse, de megfeledkezik a vonzás legfontosabb részéről: ráhangolódni az univerzumra. Mondhatsz megerősítéseket, imádkozhatsz, meditálhatsz mindennap, mégsem vonzol be semmi jót, mert az energiád nincs összhangban az univerzummal. Ahelyett, hogy megengednéd magadnak az elfogadást, „kapni” akarsz.







