Természetesnek tartom, hogy egy kormány és egy kormányzó párt – ha kell – hónapról hónapra vizsgálja meg a maga tevékenységét, és abból következtetéseket vonjon le.
A legelső emlékem az ellenzékről Orbán Viktor volt. Amikor (az ellenzéki kerekasztalt előkészítő) megbeszéléseken találkoztam vele, mivel néha önként vállalkoztam, hogy ilyeneket hozzak össze, emlékszem, Viktor mindig azt mondta, soha nem ülne le velünk. Azt mondtam neki, ugyan már, Viktor, az Isten szerelmére, ülj végre le velünk! De ő mindig azt mondta, nem teszi.
Az ukrán-orosz válság is akkor kezdődött, amikor elcsalták az amerikai elnökválasztást.
Kezdettől fogva azt hangoztattuk, hogy a szankciókra és az elszigetelésre épülő politika a mai világban nem hatékony, és rendszerint nem is éri el a céljait. Oroszország esetében ez lehetetlen vállalkozás, elég csak ránézni a térképre.
Az orosz-amerikai viszony, sajnos, elég rossz, ez észrevehető anélkül is, hogy beszélnék róla. De nem mi kezdeményeztük, hogy Oroszország és az USA között a kapcsolatok ilyen mély szintre essenek vissza. Ez az amerikai partnereink álláspontja. Hogy ez jó vagy rossz? Úgy gondolom rossz, és nemcsak a kétoldalú kapcsolatok, hanem az egész világot érintő kapcsolatok szempontjából is. De ez az USA döntése. Mi mindig készen állunk arra, hogy tovább fejlesszük, és teljes mértékben helyreállítsuk a kapcsolatainkat az Amerikai Egyesült Államokkal.
Nem avatkoztunk be, és nem áll szándékunkban beavatkozni az EU tagállamai és más államok belügyeibe. Ez a különbség az Egyesült Államokhoz és más országokhoz képest, amelyek támogatták Ukrajnában a 2014-es puccsot.
A társadalom többsége annak a pártnak hisz jobban, amelyik szebb illúziókat ígér.
A mérhető népszerűségembe bizonyára belejátszik az is, hogy nekem semmi közöm az adóemelésekhez, a benzinár-emeléshez. Afféle „lengéscsillapító” vagyok az állam kocsijában, amelyben a parlament a motor. De lengéscsillapító nélkül, úgy hiszem, az „utas”, az ország népe nehezebben viselné a rázást. S hiszem, hogy kormányozni is bajosabb volna a kocsit.
Az abszolút gyenge köztársasági elnök köszönő-ember a repülőtéren; az abszolút erős köztársasági elnök pedig leválthat kormányokat, hadat üzenhet a parlament engedélye nélkül.
Nem vagyok, nem lehetek pártok, pártérdekek szolgája – világéletemben, pártban és párton kívül, a nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, szabad szót, a szabad hazában szabad hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi jogokban kiteljesedő, megkülönböztetést és kirekesztést el nem ismerő védelmét szolgáltam és fogom szolgálni.
Forradalomnak nevezni október 23-át megengedhetetlen, sem elvileg, sem politikailag nem helytálló … legfeljebb felkelésnek lehet nevezni. Ha nemzeti forradalomnak fogadjuk el, akkor mi az ellenforradalom?
A szocialista kormányok eltüntettek mindent ami sűrűbb volt a levegőnél, és amikor jött a pénzügyi válság első hulláma, nem volt mihez nyúlni.
Azok, akiket 25 évvel ezelőtt nem zavart, hogy Magyarországon egypártrendszer volt… Ott nem volt egyeztetés, még ellenzék sem volt. Nagyon jól éltek abban a világban. Részt vettek a politikai életben. Azok most elkezdenek rettegni a Fidesz demokratikus, választópolgárok által biztosított kétharmados többségétől? Nem nevetséges ez? Nem érzünk itt valami ellentmondást?
Úgy vélem, hogy ráéreztem az ideológiák viszonylagosságára, jelentőségük korlátaira. Elérkeztem abba az életkorba, amikor megérett bennem a gondolat: nincs szükségem arra, hogy a világról vallott nézeteimet, gondolataimat, még ha a politika világát érintik is, beleerőszakoljam bármifajta ideológia egy könyvben összefoglalható ketrecébe.
Egyetlen ember van a KISZ-esek közül, akit én ismerek, akit komolyan kell venni, ha az ember tárgyal vele, mert az próbára teszi az ember képességeit, …az a Gyurcsány nevű ember.
A miniszterelnökként elkövetett hibáim jelentős része a tapasztalatlanságból fakadt. Ma jobban vezetném az országot.
Nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét. Ez politikailag racionális volt, mert megteremtette egy igaz fordulat esélyét […] Ami igaz és helyes politikailag, nem feltétlenül igaz és elfogadható a hétköznapi erkölcs mércéje szerint.
Sokat töprengtem, és hosszasan mérlegeltem, hogy kimondjam-e, de kimondom, hogy Magyarország és a magyar politika az elmúlt több mint fél évtizedben rossz útra tévedt. A rendszerváltás nagyszerű, felemelő eszményei elhalványultak, bepiszkolódtak. A nemzeti és politikai közösség megosztottá vált. A politikai küzdelem az emberek többségének szemében kétes értékű, felelőtlen hatalmi játszmává silányult, az okos közéleti vitát felváltotta a kommunikációs gügyögés.
Magyarországnak felelős politikusokra, nem pedig a féligazságok és a hamis adatok romló árujával házaló erőszakos politikai kereskedőkre van szüksége.
Szeretek és elvettem egy lányt, Dobrev Klárát. Némileg elkeseredve hallom és látom, hogy a parlamenti politikai viták során azt vágja az ellenzék nagyobbik pártjának frakcióvezetője a fejemhez, hogy ennek a lánynak milyen politikai szerepet vállalt a nagyapja. Ezért tőlem a Fidesz önmagát polgárinak mondó pártjának frakcióvezetője elvitatja demokratikus meggyőződésemet? Ön azt mondja, hogy Magyarországon, a harmadik köztársaságban származási alapon kell a politikai vitát elintézni? Jól értem, hogy holnaputántól vallásomról, kulturális és politikai hátteremről, szüleimről, családomról, s azok múltjáról is be kell számolnom? Lesznek jó és rossz magyarok? Én pusztán attól alkalmatlanná válok nemzetem demokratikus polgárává lenni, mert szerelembe estem egy lánnyal?
