És ne hagyják abba az olvasást. Jó érzés kézbe venni egy könyvet. Érezni a súlyát. A lapok kedvesen vonakodnak, mikor érzékeny ujjbegyükkel fordítanának egyet. Agyunk tekintélyes részének az a dolga, hogy eldöntse, jó-e vagy rossz nekünk az, amit a kezünk megérint. Nem kell lángelmének lenni ahhoz, hogy tudatában legyünk: a könyv jó számunkra.
Olvasson, tanuljon a nép maga. Olvassa ne csak a szentírást, ami az örök életre szükséges, hanem egyéb könyvet is, ami a földi életre hasznos. Mindeneket megpróbáljon és ami jó, azt tartsa meg.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
A könyv olvasása különleges élvezetet jelent mindenki számára, aki hajlandó szellemi öntevékenységgel kísérni a fejtegetéseket.
Több írón nőttem fel Balzactól Shakespeare-ig. Tisztában vagyok vele, hogy az utcáról jövök, nincs magasabb iskolai végzettségem, de sokat olvastam, és az orosz irodalom áll hozzám a legközelebb. Az olvasásnak köszönhetem, hogy életben vagyok.
Az olvasás művészetéhez hozzátartozik, hogy az ember azt is megértse, ami kimondatlan maradt. (…) Az üres sorok éppolyan árulkodóak, mint a lapra írt szavak.
Valószínű, hogy az olvasást azért találta ki az emberiség magának, mert így sokkal könnyebb a konfliktushelyzetekkel a valóságban megküzdeni. Hiszen kicsiben már kipróbáltuk. Úgy működik, mint a vakcina: legyengített formában mások érzelmi tapasztalatai segítségével felkészülünk ezekre az érzelmi szituációkra.
Minél többet olvasunk online, annál inkább felületességre tanítjuk az agyunkat. Ez hasznos képesség lehet, különösen az információs túlterheltség fényében. Akkor azonban már probléma, amikor a felületesség alapállapottá válik – mert minél ügyesebben lapozzuk át felületesen a dolgokat, annál nehezebben olvasunk és gondolkodunk elmélyültebben. És annál nehezebben tudunk egyetlen dologra koncentrálni.
Az olvasás az a varázslatos terem, ahol olyan emberek ülnek elvárások nélkül az asztalnál, akikkel egyébként soha nem találkoztam volna, akikre egyébként soha nem hallgattam volna, és akikben felismerhetem önmagam.
Aki nem szokott olvasni, idő és tér tekintetében be van börtönözve a maga szűk környezetébe.
Az olvasás nemcsak táplálja az elmét, de fel is üdíti fáradtságában.
Azáltal, ha a nép írni és olvasni tud, még semmiképp sincs cél érve, mivel az írás és olvasás nem cél, hanem csupán csak eszköz.
Mindennel vissza lehet élni. Az olvasáshoz való kedv helyes hajlam a gyermekekben, de ártalmassá válhat, ha álmodozásra neveli őket, s elrabolja tőlük a tanulás idejét. Legyen nekik meghatározott idejük az olvasásra, és az olvasás nemcsak a tanulásnak, hanem a játéknak és pajkoskodásnak az idejét se rövidítse meg.
Csak akkor olvassunk, ha saját gondolataink forrása elapadt; ami a legjobb fejekben is gyakran megtörténhetik. Azért, hogy egy könyvet a kezünkbe vehessünk, elűzni saját, őseredeti gondolatainkat – vétkezés.
Semmi sem szebb és semmi sem hasznosabb az ember egész mulandó életében, mint a könyvek olvasása.
Az olvasás, még az újraolvasás sem elég még a szerencsés memória mellett is; hanem jegyezni, kivonatolni kell, és a jövendő hasznok fejében rendszerezni.
Az olvasásnak és elmélkedésnek szorosan össze kell köttetniök, mert a csupa olvasás nem hatol be az elmébe, valamint figyelmeseknek kell lennünk, mikor olvasunk, úgy elmélkednünk is kell róla, miért mondódik valami, miért így, miért másképpen? Ezek nélkül, amiket olvasunk, nem értjük meg egészen vagy eléggé, s minthogy nincs gyökér, nem lesz gyümölcs.
Sok ember van, aki csak azért olvas, hogy gondolkodnia ne kelljen.
Keveset, de jó és erős könyveket olvassunk, amelyek nyomot hagynak bennünk!
