A karma nem doktrína. Nem kapunk jó pontot. ha egyetértünk vele, és nem kapunk rossz pontot, ha nem hiszünk benne. A karma nem hitvallás, nem szentírás, nem filozófia vagy teória. A karma egyszerűen az, ahogyan a dolgok vannak. A létezés mechanizmusa.
Az az ember voltam, aki nem félt semmitől, bármit megtett anélkül, hogy a következményei miatt aggódna, és belenevetett a Karma arcába.
A jó kapcsolati krónikák – ami eltakarítja a hajdani rossz karma lehúzó mintázatait – kulcsa az őszinteség, az egyértelmű határok, valamint a tisztelet önmagunk és mások iránt.
A karma szó csak azt jelenti, hogy tett, de mivel minden hatásnak van ellenhatása, s mivel a szikra, mely bennünk él, isteni szikra, és szabad, és rendelkezik az élő szellemiség teremtőképességével, az okot minden esetben ő okozza, ő idézi elő, ő teremti, és ennek minden következményét a nagy körforgásban, örök visszatérésben meg kell élnie és tapasztalnia. Ez már nem szabadság kérdése, hanem a kötöttségé.
Egy inkarnációsorozat a végtelenségig tartana, ha nem lenne önmagára ébredés, ha a káprázatból nem lenne felébredés, ha a tapasztalás nem érlelné bölcsességgé a tudását és szeretetté az érzést – ha nem lenne megtisztulás.
Mert ártatlanul bűnhődő ember nincsen. Az embert mindig saját tettei érik utol, hiába ölti fel egy-egy újabb test álruháját.
Te is bűnös vagy kartárs; már annyi a karmád,
hogy nincs hova inkarnáld. Túl sok volt az előzőbe,
most meg itthagynád a csomagmegőrzőbe?
Az emberi megértés folyamata mérhetetlenül felgyorsulna, ha mindannyian bizonyosan tudnánk, hogy bármit -jót vagy rosszat- követünk el egymás ellen, azt idővel mi magunk is megtapasztaljuk.
A természetnek az a törvénye, hogy amit vetsz, azt learatod, és az ember azzal a bizonyossággal érkezik az életbe, hogy a múltjának egy része vissza fog térni ebbe az életbe is.
Ha egy személy kijelölt karmája nem ürül ki a rendszerből, a teste azonban valamilyen okból összeomlik – talán autóbalesetet szenved, halálra issza magát vagy gyógyíthatatlan betegség áldozata lesz –, a karmája megmarad. Továbbra is jelen van ugyanaz a kijelölt karmamennyiség, ami azt jelenti, hogy az illető egyénisége még mindig erős. Az ilyen testetlen lényeket hétköznapi szóhasználatban szellemeknek nevezzük. A kijelölt karmájuk és az energiatestük még mindig intenzív, ám nincs támaszként szolgáló fizikai test.
A testen túli létben nem létezik megítélési képesség, ezért a karmának teljhatalma van. Ha kellemes karmával rendelkezel, az fog felnagyítódni, ha kellemetlennel, akkor az fog felerősödni. Ezen két belső állapot az, amit sok hagyományban mennyországként és pokolként említenek. Ezért olyan fontos, hogy addig foglalkozz a karmáddal, amíg a megtestesült állapotban vagy. Itt tíz éven belül kidolgozhatod magadból mindazt, ami a test nélküli állapotban száz évig is eltarthat.
A karma annak filozófiája, hogy miként éljük úgy az életünket, hogy valóban önmagunk legjobb változatává váljunk, és lehető a legteljesebben megéljük a vágyott életet.
Spirituális értelemben a karma a gondolataidból és a tetteidből fakadó energia, ami lehet jó vagy rossz.
Minden cselekedeted, bármilyen jelentéktelen is, hat rád és a környezetedre.
A történelem addig ismétli önmagát, amíg meg nem tanulod a leckét, és nem teszel lépéseket azért, hogy másképp cselekedj, és véget vess a körforgásnak.
Az ok-okozati összefüggés szigorú, senki sem úszhatja meg a saját tettei következményeit, akár megbocsátást nyer, akár nem.
A Karma egy rohadék, a tesója, Sors meg nem sokkal jobb nála.
A karma a tudás kezdete. Utána jön a türelem. A türelem nagyon fontos. A türelmesek az erősek, Andzsin-szan. A türelem azt jelenti, hogy megtartóztatod magad a hét érzelemtől: a gyűlölettől, a rajongástól, az örömtől, a nyugtalanságtól, a dühtől, a bánattól és a félelemtől. Ha ennek a hétnek nem engedsz, ha türelmes vagy, hamarosan sok mindenfélét megértesz, és harmóniába kerülsz az örökkévalósággal.
