Amikor komoly munka áll a megszerzett vagyon hátterében, felkészültség és tudás, szorgalom és kitartás, a tapasztalataim szerint az azzal járó jó létet senki sem irigyli, mert megérdemeltnek tartja.
Bárki irigykedik testvérére a jó miatt, amit mond és cselekszik általa az Úr, a káromlás bűnét követi el, mivel a Magasságbelire irigykedik, aki minden jót mond és cselekszik.
Az irigység mindig abból az érzésből fakad, hogy rosszabbak vagyunk másoknál. Nincs irigység önbizalomhiány nélkül.
Mert az intelligenciának és az emberségnek le kellene tudnia győzni azokat a fajta kis irigységeket, amelyek kialakulhatnak bennünk valaki más iránt.
Felesleges irigykedni, felesleges azt hajszolni, amivel nem rendelkezel. Inkább úgy kell viselkedned, mintha mindened meglenne; a lényeg az, hogy csinálj úgy, mintha már eleve minden a tiéd lenne.
Csak akkor kellhet másnak az, ami a tiéd, ha már egyszer megkaptad.
Az irigység az emberi természetben rejlik: mégis bűn ez és egyben szerencsétlenség.
A vetélkedés tisztességes emberek tisztességes érzelme, az irigység pedig silány emberek silány érzelme, mert az előbbiek versengés által arra törekszenek, hogy ők is megszerezzék a szóban forgó javakat, az utóbbiak pedig irigységből akadályozzák embertársaikat e javak birtoklásában.
Azt gondolom, hogy sokan egyszerűen irigyek, mivel gazdag vagyok, jól nézek ki és kiemelkedő játékos vagyok – csak ez lehet az oka.
Az emberek nagy része képtelen feldolgozni, vagy elviselni, ha valaki jobb náluk. Nézd, én nap mint nap szembesülök ezzel a problémával. Az irigyeim száma az egekben, de tudod mit? Csak sajnálni tudom őket. Lehet utánam csinálni, vagy ha nem tudja, fogja be. Uszítani és támadni mindenki tud. Teljesíteni nem.
Ó, irigység, te számtalan gonoszság gyökere s az erények ölő férge! Minden más bűnnel (…) jár valami kellemes is, de az irigységgel semmi egyéb, mint kedvetlenség, harag és dühöngés.