Az egyetlen dolog a bokszban, ami még a nehézsúlyú világbajnokság megnyerésénél is jobb, annak a visszaszerzése.
Bármelyik jobbhorog, amit egy nehézsúlyú helyesen üt, pusztító hatást gyakorolhat az ellenfelére, függetlenül attól, hogy ki az.
Sokkal komplettebb bunyós voltam, mint Vlagyimir, aki szerintem azt hiszi, hogy túl gyenge az álla, azért nem mer támadni. Néztem a David Haye elleni meccsét is, amikor ellenfele egymás után kétszer ütött, vissza kellett volna támadnia, ehelyett inkább védekezett. Én már a meccs közepén kiütöttem volna Vlagyimirt.
Legyőztem már egy Klicskót, ráadásul a jobbik bokszolót, nem jelentene gondot Vlagyimir megverése sem.
A boksz nyitotta meg a világot a számomra, a sporttól váltam jobb emberré: utazhattam, találkozhattam emberekkel, és nyelveket tanulhattam. Sohasem szerettem igazán a sportot, még a bokszot sem, csak meg akartam mutatni a bátyámnak, Vitalijnak, hogy vagyok legalább olyan jó, mint ő
A történelem majd eldönti, kinek hol a helye. Takarítsd ki a mezőnyt, védd meg a címedet, uralkodj sokáig, és a teljesítményed önmagáért fog beszélni.
A 86-os Tysonnal mit kezdenék? A szart is kiverném belőle. És ezt komolyan is gondolom. Sokan hajlamosak a régi időket és az új időket összevetni egymással, de egyszerűen nem létezik olyan idősík, ahol ne én lennék a legjobb.
Ameddig az ember bokszol, egy bizonyos értelemben vett gyűlöletet fejleszt ki az ellenfelekkel szemben, s kizárja a barátság kialakulásának lehetőségét.
Amikor én 1974-ben Ali-val bokszoltam, ő egyértelműen legyőzött engem. Õ 32 volt akkoriban és én egyszerűen túl fáradt voltam 12 menethez. 1991-ben, amikor címmérkőzést vívtam Holyfield-del, végigálltam a tizenkét menetet, anélkül, hogy a szünetben le kellett volna ülnöm. És Holyfield, aki még 30 sincs, csak kapaszkodásokkal tudta végigbírni a harcot. Ez megmutathatja Önnek, ki a jobb bokszoló.
Azoknak, akik mindig az erőszak miatt panaszkodnak, nem kellene állandóan a bokszra mutogatniuk. A politika messze brutálisabb, mint a boksz. A politikusok „övön alul” is támadják egymást, némelyik meg is öli magát, mert nem bírja a nyomást.
Állítom, a boksz olyasvalami kissé, mint a sakk. A sakkban persze nem arra törekszenek, hogy elpusztítsák az ellenfelet, hanem inkább intellektuálisan próbálják meg felőrölni.
Alitól legyőzötté válni, ez volt a legnagyobb megaláztatás az életemben. Soha és semmikor nem gondoltam volna, hogy én veszítenék.
Imádkozom az Istenhez, hogy végre láthassak egy olyan embert a bokszban, aki azzal a magabiztossággal és szenvedéllyel lép be a ringbe, amivel én tettem annak idején. Csak egy ilyen fickót ismerek… Conor McGregort. Istenre esküszöm, ez a srác olyan, mint egy levegővételnyi friss levegő. Az én szemeimben ez a fickó a legszórakoztatóbb figura a küzdősportok világában. Szeretem, ahogy bunyózik, mert nagyon magabiztos. Miután megnéztem pár meccsét, természetesen utánaolvastam, hogy ki is ő valójában, mit lehet róla tudni. A srác amatőr nemzeti bajnok volt régen, és nyilvánvaló, hogy az én meccseimen nőtt fel. Olyan magabiztos, amilyen én is voltam fiatalkoromban, és sok rám jellemző mozdulata is van
Amiben én a legjobb vagyok, az a szórakoztatás. Én nemcsak bokszolok, hanem igazi showt nyújtok a rajongók számára. Én kiütéssel győzök, és ezt nem sok ember csinálja a bokszban.
Kevesen mentek el Mike Tyson Tervor Berbick-kel szembeni második menetes megsemmisítő győzelme mellett anélkül, hogy azt éreznék, hogy egy meghatározó epizódot láttak a boksztörténelemből. Az összecsapás mellett, amelyre mindenki emlékezni fog, ha nem is a küzdelemre magára, mert az nem is létezett, hanem a pillanat történelmi jelentőségére. Mint ahogy Dempsey könyörtelen pusztítása Willard ellen, Louis győzelme Braddockkal szemben és Marciano hátrányból történő visszakapaszkodása Walcott ellen, úgy Tyson kiütéses győzelme is új érát indított el – a Tyson-érát. Kevesen mentek el a Las Vegas Hilton Centerből is anélkül, hogy azt éreznék, hogy egy kivégzésnek voltak a szemtanúi. Tyson egy mészáros sebészi pontosságával rendezte el Berbicket. Olyan hevességgel pusztított a kihívó, hogy az egyetlen kérdés, amely kiült az ajkakra, ez volt: ‘Le tudja valaki győzni ezt az embert?
Van valami képregényszerű minősége Tyson mérkőzéseinek. Amikor megüti az ellenfeleit, ők nem összerogynak vagy a ringpadlóra vágódnak. Végigrepülnek a szorítón, és gyakran pattognak a földön vagy a köteleken, mielőtt a vászonra omlanak. Egy kicsit olyan, mintha azt látnánk, ahogy Popeye csépeli Brutust, vagy Batman náspángolja a Pingvint. Az erőszak intenzitása annyira eltúlzott, hogy már-már szürreálisnak tetszik.
Amikor az amatőrök között verekedtem, nem tudtam elképzelni, hogy a hivatásosak miként bírnak 15 menetet. A profik között pedig azon csodálkoztam, hogyan fáradhatnak el az amatőrök három menet alatt.
Nem számolom a felüléseket, én csak akkor kezdem el számolni, amikor már fáj, amikor már nem bírom tovább, (…) mert ez az, ami igazán számít. Ez tesz téged bajnokká.