Amikor az úton feltűnik egy kanyar, az ember választhat. Vagy beveszi a kanyart, vagy nem veszi észre, nem törődik vele, és jól összetöri magát.
Nem vagyok nagy autós – úgyis sofőröm van. Vezetni se tanultam meg ötvenéves koromig, ekkor költöztem Los Angeles-be, ahol lehetetlenség autó nélkül meglenni. Londonban nőttem fel az ötvenes években, és akkor nem is volt még senkinek se kocsija. Ha akarnék se tudnék vezetni itt Angliában: nincsenek rendes utaink, képtelenség. London pedig egy autósnak elviselhetetlen.
A jó autó és a sok pénz bárkit megszépít.
A jó sofőrnek halott legyek vannak az oldalablakain.
Számomra az igazi vezetés ott kezdődik, amikor a volán helyett már gázzal kormányzom az autót. Minden más csak átlagos meló.
Onnan tudod meg,hogy már te is középkorú vagy,hogy a gyerekeid szerint túlságosan lassan vezetsz,a szüleid szerint pedig túlságosan gyorsan.
Észrevetted már, hogy aki nálad lassabban vezet, az egy idióta, aki pedig gyorsabban, az őrült?
Csak akkor értettem meg a sebesség izgalmát, amikor főiskolára mentem, és megkaptam az első motoromat.
Az autók valóban egyre biztonságosabbak, de ha 340 km/órás sebességgel száguldasz, az sosem lesz biztonságos. Ezt már a kezdetektől fogva tudtam.
Örülnék az önvezető autók elterjedésének, mert akkor kevesebb lenne a bizonytalan autós az utakon. Rengeteg olyan vezető ül ma a volán mögött az országban, akik valamilyen szinten stresszként élik meg a közlekedést és őket kivenné a forgalomból az, ha vezetne helyettük az autójuk. Amikor zöldre váltana a lámpa elindulna az autó, lefékezne amikor kell és nem hagyna óriási követési távolságot és betudna parkolni ahova kell stb.
Annyira nem vagyok kiborulva a hazai közlekedési kultúrától, mint az általános közvélekedés. Olyanok vagyunk az autóban, mint az életben, moziban, közértben vagy egy sorbaállásnál, ez a saját kultúránk része. Ha az ember elmegy Olaszországba főleg Nápolytól délebbre, akkor kicsit felülírja azt, hogy mit gondol a magyar közlekedésről.
Mindig is érdekeltek az autók, vonzott a sebesség, a közlekedés.
Szeretem a Ferrarikat, Lamborghiniket, Maseratikat. Szeretem a precizitást és a sebességet.
Ha egy versenyen autóba ülök, olyan gyorsan megyek, ahogy csak tudok. Ennyi.
Annak érdekében, hogy gyors legyél, állandóan a határon kell autóznod. Minden körben a maximumra van szükség.
Sokan annyit látnak csak, hogy a kocsik elvisznek minket A-ból B-be, azonban nem mindegy, hogy ezalatt milyen élményben van részünk. Van különbség egy Fiat és egy Ferrari között. Nyilván szeretnék 300 km/h-s sebességgel vezetni egy Ferrarit, ám ez közúton nem megengedett.
Érzem apám DNS-ét minden egyes Ferrariban. Elképesztően büszke vagyok erre.
Ha a hercegségben autóba ülök, mindig érzem a bizsergést a testemben. Abban a környezetben a sebesség valahogy nagyobb hatással van az emberre.
Sosem lesz igazi autószerelő abból, aki nem szerelmes a masinákba!
Ha egy nap a sebesség öl meg engem, ne sírjatok, mert én mosolygok.
